Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)
csak ilyen tanulmányokat közöltek lapjukban?277 Ha pedig az általa hirdetett dogmák úgy kívánták, nem mondott igazat,278 tudományos visszaéléseket követett el. S ami mindezeknél súlyosabban esik latba: Magyarországra hívta a finn rokonság egyik legelszántabb német kutatóját, Joseph Budenzet (1836- 1892),279 aki 1856-ig magyar szót nem is hallott! És három esztendő múlva már a magyar akadémia levelező tagja.280 Hunfalvy Pál döntésébe belejátszott a bécsi Anton Boiler is, aki 1853-tól (!) hirdette a finn-magyar rokonságot, és „amit Sajnovics, Gyarmatin, Révai és Reguly sejtettek, azt Hunfalvy és Budenz napnál világosabban akarták bebizonyítani, és a roppantul erőszakos, minden ízében elvetésre méltó módszer, amellyel éltek, a tudományok történetében semmihez sem fogható”! — írta Vámbéry Armin.281 Ekkorra azonban - már minden tiltakozás ellenére282 - „finnugorok lettünk”, hiszen elsőként és egyetlenként a világon, felállították a budapesti egyetemen a finnugor tanszéket, és a finnugor-finn nyelvészet 1872-től kötelező tantárgy lett. S ez mind a mai napig így van!283 Nyelv* ée néptörténet két különböző dolog, két különböző disciplína - állítja minden tudós ám kétségtelen, hogy egymástól teljesen el nem választható. Különösképpen igaz ez a magyarság őstör* ténetének vizsgálatakor. Bakay Kornél tudománytörténeti áttekintésében másokhoz hasonlóan - bő forrásanyag alapján - rámutat azokra a tudományon kívüli és/vagy tudománypolitikai motívumokra, amelyek a magyar nyelv finnugor rokonításának folyamatában mindig jelentős szerepet játszottak. Pro és kontrái Kétségtelen tény az is, hogy őstörténetünk korai szakaszainál - írott források, meg* bízható, azonosítható régészeti emlékanyag híján - a nyelvrokonság tényeiböl leszűrt „bizonyítékok" mértéken túl kerültek felhasználásra. Sokan - köztük László Gyula professzor - felhívták mór a figyelmet arra, hogy a nyelvészet egymagában nem töltheti ki a magyar etnogenezis és néptörténet korai szakaszának „fehér foltjait", s eurázsiai összefüggésekben gondolkodva lehet csak ezekről a korai időkről bármit is mondani, s ez igaz az indoiráni - indogermón - ural-altáji stb. koratörténet vizsgálatának teljes komplexumára, nem is beszélve az elöázsiai-kisázsiai alapokról. Mégis csak szórványos kísérletek történtek mindeddig a nyelvi kapcsolatok új, modem: az areális nyelvszemlélet alapján történő átértékelésére. S még kevesebb kísérlet ezeknek az eredményeknek a közgondolkodásba, az oktatásba való beillesztésére. Bakay szenvedélyes, elfogultságait vállaló írása lényegében azt célozza: szabaduljunk meg korábbi századok elméletileg mára már sokban túlhaladott képzeteitől, tabuitól, ■ friss szemmel, az ismert tények újraértelmezésével keressünk egy ítf model lehetőséget, melyben semmi igazsága nem semmisül meg a finnugor nyelvi kapcsolatoknak, s talán megnyugtatóan helyére kerül sok minden, amit eddig- mert nem felelt meg a finnugor elmélet szabta kritériumoknak - figyelmen kívül hagyattatott. Ez az az üzenet, amelyet Bakay Kornél írásának közreadásával szerkesztőségünk támogat, s a téma fontosságára való tekintettel fel is ajánlja hasábjait mindenkinek, aki ebben a kérdéskörben alkotó módon ki kívánja fejteni véleményét Szerintünk ugyanis itt nem presztízsszempontok az elsődlegesek, hanem a ténybeli igazság. Ugyanis nem a magyar és a finnugor nyelvek kapcsolatának gyakorlati ténye, hanem ennek a kapcsolatnak a történelmi háttere, azaz történelmi valósága az igazán fontos- a történész szempontjából. S amíg - László Gyula szavaival: „más megoldás is elképzelhető” - sine ira et studio - minden önálló gondolatkísérlet nyilvánosságra kerülését lehetővé kell tenni, hiszen a történeti igazság egy aspektusát tartalmazhatja. * Nemrégiben ünnepelték nem is kis ceremónia kíséretében a normandiai partraszállás félszázados jubileumát. Mi magyarok, erre az évfordulóra is emlékezve, sajnos sok-sok más kerek évfordulót is „ünnepelhetnénk" 1993-95 között. Anélkül, hogy most felsorolnánk 1913-19 és 1944—45 számunkra sajnos nem mindig örömteli emlékeznivalóit, egy jobb jövőben reménykedve adjuk közre az USÁ-ban élő neves magyar történész Szilassy Sándor illetve Lagzi István történeti írásait. (A szerk.) Mátyás Flórián munkáiban rendre kimutatta a finn rokonítás helytelenségét és megalapozatlanságát. .A finnséggel való összehasonlítás bármely aprólékos s a szőrszál-hasogatásig pontos volt is, még eddig mind hiányos, mert egyoldalú. A származási rokonság ezek alapján elhamarkodottan lett kimondva. Épen annyi 8 ép oly fontos anyagi s idombeli közösségeket lehet kimutatni az álja nyelvekkel is, de azért elvből sem következik egyéb, mint a finn-magyar hasonlatokból, vagyis, hogy mind e nyelveket beszélő népek valaha érintkezésben, voltak, lehettek egymással." Mátyás Flórián: Magyar-álja nyelvhasonlatok. Pécs, 1857. 26. A nyelvészeti kutatásokban egyébként a .biztos etimológia’ azt jelenti, hogy a tudomány pillanatnyi állása szerint, illetőleg az eti- mológuB megítélése szerint nem fér kétség az eredeztetés helyességéhez. Vö. Kiss Jenő: Az uráli etimológiai szótár. Magyar Nyelv 88 b (1992) 404. Mátyás Flórián: Észrevételek finnező véleményre. A magyar ősvallásról, nyelvészeti viták és újabb magyar-áija nyelvhaBonlatok. Pest, 1858. 2.: .Minden lehető lenézések, megrovások dacára, állíttassanak meg még egyszer finnező ellenfeleink sebes haladásokban! - Nem magánérdek, hanem egy hajdan dicső, s ma sem finn keverék vagy korcs nemzet ügye forog itt fönn." 283 Petz Gedeon: Adalékok Budenz József életrajzához. Nyelvtudományi Közlemények 50. (1936) 350-351., 353. 741
