Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Tatár Sándor: A rózsaujjú, akiről cirkálót neveztek el, S. N. (versek)

S. N.

(esen)

/

Ha húzok egy vonalat így

meg egy másik vonalat, így

akkor ezek (legalábbis a papíron) nem találkoznak (amúgy persze igen, hiszen a végtelenben még a párhuzamosok is..., de legyen [kell, hogy legyen] egy sík/tér, ahol érvényes a játék, legyen ez az oldal, és akkor fenntartások nélkül kijelenthető: nem találkoznak).

Ha azt mondom: magyar,

meg azt mondom: nacionalizmus,

e kettő a fejemben soha

nem metszi egymást,

így aztán közös pontjukról én nem tudok.

Ha azt mondom: te, és te is azt mondod: te- amitől én én leszek -,

akkor a kettő valahol a giccsben (szomorún komyadózó almanachlírában etc.) metszi egymást.

Lehet, hogy sósheringgel telt hordókat

kéne rakodnom valami asztmásán szuszogó/fenyegetően morgó hajóra Stavangerben;

vagy sárkányrepülő-szárnyakat és szörfvitorlákat foltoznom napestig;

avagy vonalakat húzgálnom lankadatlan, amelyek találkoznak a papíron, s megadni hozzájuk a méretarányt - mert, lám, nem ízlik a(z a) mellébeszélés (sem), amelyet poézisnak neveznek,

mindközönségesen.

692