Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Határ Győző: Életút 3.
A sok évtized távolából nagyobbrészt magam okolhatom. Fel-felcsattant a hangom, amilyen ingerült voltam. Asszonyom boldogan, felszabadultan nevetgélt és rajzolgatott a csoporttal, bizonnyal jól érezte magát a művészfiatalokkal s hátha akad közöttük csinos angol, akin megakad a szeme - míg én az 1716 hüvelykről megpróbálok áttérni a tört részeire, a csőlámpák szemrontó fényében s senki rám se nyitja az ajtót. Haza-hazahozogatta mappáit s el-elnéztem vázlatait, temperáit; de fanyalogva fordultam el, mintha kételkedtem volna tehetségében. Hol a féltékenység füstölgött bennem, hol a kupec-irigység - mert hallhattam, hogy más emigráns-feleség nem riad vissza a gürctől, és kettő keresetéből hamarabb telik majd foglalóra, hogy házat vegyenek és megszabaduljanak a bútorozott nyomortanya kizsákmányoló uzsorabérétől. Az erkélyes hálószoba sarkában ott volt a kétszemélyes vaságy, amelyet egy anglikán paptól kaptunk és még a plébánia furgonján ide is szállította belvárosi, neoklasszikus templomának sekrestyéjéből, ahova a magyar menekülteknek szánt adományokat gyűjtötte volt - ám egy szép napon azon vettük észre magunkat, hogy külön ágyazunk, külön hálunk. Egy nap az is elkövetkezett, a kenyértörés. Nem vagyok elég aljas-fineszes, hogy ravaszul kifundált észokokkal kibújjak a felelősség alól és elhárítsam magamról a gonosz szó ódiumát; az összecsapás részleteire már nem emlékszem, csak arra, hogy a jóvátehetetlen szó elhangzott; és este már nem találtam otthon páromat s után nagyon-de-nagyon sokáig hiába vártam haza. A vér a fejembe szállt s napokig kedvtelten dühöngtem. A harag szédületéből csak akkor tértem magamhoz némileg, amikor este hazamenet, levelet találtam a küszöbömön, mely reggel érkezhetett: az angol rádiótól. A BBC értesíti önt, hogy próbaidőre felveszi a meghirdetett állások egyikébe és felkéri, hogy ma reggel kilencre jelentkezzék a portán. A „ma reggel” addigra elmúlt, egy napot késtem. Másnap, amikor a rádiót telefonon felhívtam, leckéztető hangon legorombítottak: ha ők reggel kilencre berendelnek, elvárják, hogy aznap ott is legyek. Nem kis erőfeszítésembe került, amíg megértettem velük, hogy szerződés köt: a cégnél fel kell mondanom s ha elfogadják, 6-7 hét is beletelik, amíg a rádiónál betölthetem az állást. Szerencsére a Magyar Osztály főnöke csavaros eszű ügyvédember volt, ő, a BBC nevében mindjárt a „fejhez” ment és a csőszerkezetű fedélszék-KFT.-nál elintézte, hogy egy hét leteltével minden obligóból kiengedjenek. Mikrofon elé ültem. * KL S amikor végre-valahára mikrofon elé ültél és megkaptad az állást a rádiónál - mit éreztél? „Megtaláltad Amerikát”...?! Hát ha Amerikát nem is, de az angol rádió magyar osztályát - azt igen. Hármunkat vettek fel a közel 900-ból, de az állást nem kaptam meg, csak próbaidős voltam; a véglegesítésre három évig várni kellett (s csak onnantól számít a nyugdíj, ha nem tudnád). Kellemes, emberséges, emberhez méltó környezetben és az írás-újságírás margináliáin: mindjárt más volt, mint a Nagyfesztávú Csőszerkezetek KFT. pokla. A behívólevelet máig őrzöm, az Eleve-Packázó Hivatalok hangján íródott és még emlékszem a kitételre, hogy hol-mikor-és kinél kell megjelennem withouth fail, vagyis feltétlenül, fővesz 679
