Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Gróh Gáspár: Filep Tamás Gusztáv: Az ellenállás vize

Tekintve azonban, hogy a hagyományt nem az utókor szükséglete határozza meg (leegyszerűsítve kapcsolatukat, alighanem fordítva áll a helyzet), a kérdés ilyenformán aligha vethető föl következmények nélkül. Ráadásul egy kutató-elemző számára az egyértelműségben megjelenő képtelenség érdekesebb lehet: éppen abban az irracionális vonásban, hogy egy nyilvánvalóan összetett kérdésre elfogadhatatlanul egyszerű választ kíván adni. Valójában azonban Filep számára is ez az izgalmas, hiszen a továbbiakban maga is az összetettséget vizsgálja, még akkor is, ha egy rosszul kidolgozott konstrukció vezeti be - de a hibás kiindulópont okozta zavar végig akadályozza. Ebben az ellentmondásban ott van mindaz, ami a kötet egészén végigvonul: a szerzői alapállás definiálatlansága. Filep gondolkodásmódja egyszerre gyökerezik a hagyományok világában, a nemzeti gondolat örökségében és szeretne e fölé kerülni, mert elavultnak, politikai zsákutcának, előítéletektől szűkítettnek tartja. Reflexei és világképe nincsenek szinkronban, s óriási erőfeszítéseket tesz, hogy egyensúlyukat megteremtse. Ez teszi vonzóvá szövegeit, s ugyanez ejt zavarba: mert ez a konfliktus valójában nem jelenthet igazi összeütközést, még akkor sem, ha a mindennapi ideológiai ütközetek, a mai magyar politikai élet folyamatos belviszálya egy ilyen front valódiságát látszik bizonyítani. S hogy ez a probléma mennyire erősen hat Fiiepre, az abból is látszik, hogy legjobb írásai (ahogyan erről más esett szó) éppen azok, melyekben ki tud szabadulni emez álprobléma vonzásköréből.

Filep eszménye az a korának kérdéseit a jövő szempontjából praktikusan vagy pragmatikusan fölmutatni képes értelmiségi, aki számára mind a hagyományok természetes képviselete, mind az elfogulatlanságban megélt liberális magatartás a közjóért végzett munkában kerül egységbe, s aki ebben úgy jelenik meg s oldódik föl, hogy közben meg is valósítja önmagát. A kegyelem útjai című rész éppen úgy ezt példázza, mint a bukaresti földrengésben életét vesztett és így tragikusan félbeszakadt életművű Dankanits Adám írásait taglaló kritika, de Szvatkó Pál (sőt Németh László) zsákutcának bizonyult magatartásformáinak bírálatában ennek az útnak elvetését ítéli el.

Szólni kell arról is, hogy Filep írásainak nyelvi világa, fogalmazásának világossága, a divatos tudálékosság műszavainak tudatos kerülése, tanulmányainak nem ritkán dramaturgiai érzékét dicsérő szerkezete, a történelem középpontjába az embert állító empatikus készsége fontos többletet jelent hőseinek bemutatásában. Ez pedig a szemlélet gazdagításában, a tanulmányok gondolati tételein túlmutató hitelességének érzelmi fedezetével a tárgyát nem csupán a személyiség, hanem az elvonatkoztatás és gondolkodás szintjén is emberközelbe hozza, befogadhatóvá teszi - s ez nem gyakori generációjának írásaiban.

(Széphalom könyvműhely, 1993)

Folyóiratunk 1994. évi számainak megjelentetéséhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt;

672