Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Dr. Prokopp Mária: Vallás és képzőművészet a reneszánszban

kánknak nem lehet feladata, de amelyhez szeretnénk néhány szempontot nyújtani. A reneszánsz művészet új feladatait és területeit már jeleztük a fentiekben. így ezek alapján is felfigyelhetünk témánkra, a vallás és képzőművészet viszonyára a reneszánszban. Különválaszthatjuk az egyházi rendeltetésű műalkotásokat. Itt a legszembetűnőbb, hogy a reneszánsz gondolat milyen szervesen nő ki a gótika világából. Ez is egyik oka, hogy nem szükségszerű a gótika eltűnése a reneszánsz korban. Megférnek egymás mellett, mint Mátyás király visegrádi díszudvarán, ahol a gótikus kerengő és a reneszánsz márványkút egyszerre készül. A német, francia, németalföldi, angol reneszánsz művészet e kettősség új és új arcát mutatja.

Végignézhetjük a reneszánsz emberábrázolást, s látjuk, hogy a bibliai jelenetekben, a mitológiai képeken és az önálló portrékon egyaránt a háromdimenziós valóságban, az antik művészet tökéletes arányait követve, az emberi test anatómiai felépítését ismerve jelenik meg az ember. A reneszánsz művészetben és gondolkodásban az ember méltóságának hangsúlyozása, és öntudatának növekedése a Bibliából, a keresztény tanításból ered. Isten ugyanis az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Istenfiúsággal ajándékozta meg. Omaga is emberré lett, hogy az embert segítse az istenivé válásra, hogy szentté lehessen. Saját örök boldogságába hívta meg. Kereszthalálával kiváltotta az embert a bűn rabságából. De kezdettől szabad akarattal ruházta fel. Ez a keresztény öntudat sugárzik a reneszánsz emberábrázolásról. Az ember bibliai küldetése - hajtsátok uralmatok alá a földet - először a reneszánszban kezd megvalósulni. Az ókori tudományos eredményeket felhasználva és továbbépítve egyre jobban megismerik a mikro- és makrokozmoszt. Az asztrológia rámutat az ember és az égitestek szoros kapcsolatára. A horoszkópábrázolások meglepő csillagászati ismeretekről tanúskodnak. A képek arany háttere eltűnik, a Menny lakói is hús-vér emberi alakban jelennek meg. Az ábrázolások színtere az euklideszi geometriára épülő perspektíva törvényeit követi, hangsúlyozva az emberi szem által látható világ valóságát.

A reneszánsz képzőművészet tehát eleven képet ad a reneszánsz emberről, akit a környező világ tudományos megismerése új, közelebbi kapcsolatba hozott Istennel, a vallással, amint erre a fentiekben rámutattunk. A tagadás szelleme, a bűn is, természetesen, jelen volt a reneszánszban, de nem nagyobb mértékben, mint a korábbi és későbbi korokban, csak több tudomásunk van róla, a könyvnyomtatás, és az írásbeliség szélesebb körű gyakorlata révén.

650