Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között

megjegyzi, hogy a mostani jegyző és a segédjegyző jól tud magyarul, de csak az idősebbek szólnak hozzájuk anyanyelvükön. A középnemzedék tagjai, ha átlépik a „hivatal” küszöbét, nyomban németre fordítják a szót. Ismerős képlet ez az erdélyi szórványokból, a délvidékről, Kárpátaljáról, kevésbé a Székely­földről és a Felvidékről. Dehát hogyan is merészelné az alsóőri polgár ma­gyarul előadni kérését, gondját, ha a hivatal németül szól hozzá. Valamikor itt is kisbíró dobolt, aztán belekezdett, hogy „közhírré tétetik”. Most modern világ van, körlevelet kap a rendeletekről minden család. Német nyelven. Bertha jegyző úr annak idején magyar szavakkal megelőzte azt a ma­gyart, aki németül kezdte volna. A 74 éves Bertha József sem sorsában, sem külsejében nem hasonlít Eötvös regényhősére, Tengelyi Jónásra, aki a múlt századi magyar kisnemesség elégedetlen képviselője, az igazság „bolondja”. Bertha nyugalmazott burgenlandi főjegyző nyugodt, elégedett, csendes ember. Az alsóőri községházán vezette az államigazgatást 1947 és 1981 között. Talán egyetlen magyar jegyző volt a tartományban.- Ausztriának előnye származott abból, hogy volt helyi jegyzői tapasz­talatom. Sok olyan rendelkezést említhetnék, amelyeket a magyar állam- igazgatástól örököltünk volt meg, és továbbra is érvényben maradtak. A „továbbra” az 1921-től kezdődő évtizedeket jelenti, mikor a nyugati megyék szélei Ausztriához kerültek. A kétféle szabályozási rend meg is ne­hezítette a közigazgatást. Például Magyarországon 1885-ben vezették be az állami anyakönyvezést, Ausztriában csak 1938 után, az Anschlussot követően. Persze nem a „magyar példa” kedvéért. Egyben-másban mintha „román példát” alkalmaznának, talán nem is tudatosan. Alsóőr majdnem színmagyar, 820 lélekből úgy 800. A helyi kép­viselő-testületbe mindig tíz küldöttek választottak. A testület 1971-ig ma­gyarul tárgyalt. Miért másképpen? Akkor Alsóőrhöz csatolták a szomszédos, kicsinyke Németcikényt, ahonnan három képviselő került ki. Attól kezdve a cikényi három képviselő kedvéért németre fordult a tanácskozások nyelve. Lehetett volna úgy is, hogy a három cikényi képviselő megtanul magya­rul. Vagy fordítanak nekik. De efféle nem szokás a Kárpát-medence kisebbségi világában, még a legnyugatibb Burgenlandban sem. Bertha jegyző úr nem is dohogva említi a nyelvi „cselt”, csupán a teljesség kedvéért. Mi ez ahhoz képest, amit személyesen és közösségileg 1938 és 1945 között kellett átélnie! Hitler bevonulása után azonnal bezárták Felsőőr, Al­sóőr, Őrisziget, Felsőpulya magyar felekezeti iskoláit. A német nemzeti szo­cializmus nem fért össze sem az egyházakkal, sem a magyar nemzetiségű állampolgárokkal. Ahatóságok előtt nem volt ajánlatos magyarul megszólalni. A hadseregben különösképpen nem! Pedig minden épkézláb, mozogni tudó magyar férfit katonaruhába öltöztettek. Bertha József 1938-tól, tizennyolc éves korától próbálta a magyar katonasorsot Hitler birodalmában. Szolgált Franciaországban, Görögországban, Líbiában, megszállt országokban.- Volt-e más magyar is a maga egységében?- Egy pozsonyi pincér.- Önkéntes?- Dehogyis. Ligetfaluban lakott, a Duna jobb partján. Az a település Pozsony része volt, de akkor Németországhoz csatolták.- Hitler ott lépett be először a Kárpát-medencébe! 625

Next

/
Thumbnails
Contents