Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között
Személyes élmények alapján vázolja Galambos Iréneusz a falu külső képének változásait. Eltűntek a hajdani árkádos házak, vagy húsz maradt belőlük, míg a szomszédos, várossá nőtt Felsőőrön még mindig 130 ilyen ház őrződött meg. Mostanság kezdik megint árkádosán építeni az új házakat. Főszeg, Alszeg, falurészek nevei Alsóőrön. A szeres építkezés székely rokonságra utal. Az én székely szülőfalumban, Uzonban a Főszeget Felszegnek mondják. Nálunk is van Alszeg. Miként a székely faluk legtöbbjében „közök”. Alsóőrön a főutcát számos „kis köz” kíséri, eredetileg egy-egy nagycsalád lakta őket, egyféle „nagyobb” portájuk volt. A főutca párhuzamosan fut a Pinka patakkal. Alig látni nyomát a földművelésnek. Pedig tovább folyik itt a gazdálkodás, noha csak néhány család fő jövedelmi forrása, de földje, erdeje mindenkinek van. Gépekkel művelik. A gazdálkodás hátra vonult, a ház mögé, az udvar mélyére. A falun kívül a határ csodaszép, s olyan, mintha minden barázda virágágyás lenne. Ha ide, a kapuk mögé, a házak „hátához” is be akart látni, ha a házak belsejét is meg akarta ismerni, ehhez Galambos atyának szabályszerű szociológiai vizsgálódást kellett folytatnia. Ezt tette, hozzáértéssel. A házbelsők leírása árulkodik igazán arról, hogy mennyire otthonos mindenütt a faluban. Tapasztalatait előző gyűjtők feljegyzéseivel veti össze. Gaál Károly húsz évvel ezelőtt még 150 ládát talált a házakban, azóta eltűntek, raktárba kerültek. A lakókonyhákban megmaradtak a kerek sarokpadok. Nincsenek többé füstös konyhák, de azért a központi fűtéses lakásokban is megtalálni a fafűtésű takaréktűzhelyeket. Használják is őket. Kenyeret már nem a saját kemencéikben sütnek, hanem a péknél. Galambos atya bejárta a falu cigányházait is. Közöttük sok az új hajlék. A cigányoknál is talált csempés fürdőszobát és stílbútort. Porcelánok, üvegpoharak, fafaragványok gyűjtése divatba jött Alsóőrön. Talán a plébánia példáját követik ebben, mondja szerényen Galambos atya. A papiak a falu szellemi központja. „Az új plébánia építésével a korszerű lelkipásztorkodás igényeit tartottuk szem előtt, vagyis, hogy ne csak papiak legyen, hanem a közösségé: összejöveteli helyiségekkel, vendégszobákkal, alagsorában nagy ifjúsági terem, cserkészszoba, raktár, a földszinten, a plébános lakásán kívül iroda, tanácskozásra alkalmas hely; a padlástérben pedig vendég(kutató-)szobák, könyvtár, illetve ugyancsak összejövetelek számára alkalmas helyiség található. A plébánia így ma már nemcsak a lelkipásztori munka színtere.” 9. Galambos Iréneusz ezzel a paplaki művelődési központtal - és lelkészi tekintélyével - igyekszik csatát nyerni az anyanyelv és német államnyelv küzdelmében. Úgy tűnik, hogy a másik „központ”, a közigazgatási, a községháza már „elesett”. Magyar ember a polgármester, Seper János mérnök. Nem is lehetne másként az osztrák demokráciában, hiszen a falu lakossága szinte teljes egészében magyarnak vallotta magát. (Pontosabban „magyarul beszélőnek”, lévén ilyen „cseles” a népszámlálási kérdőív.) Rácz András iskolaigazgató 624
