Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között

akik a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es országmentő hadjáratait méltó elismeréssel emlegették. Vajon a cél mindkét esetben nem a honvédelem volt-e idegen diktátumokkal szemben? Stromfeld Aurél ezredes elsődlegesen a haza védelme nevében vállalta a magyar vörös hadsereg vezérkari főnök­ségét, és akkor mondott le erről a tisztségéről, mikor Budapest beleegyezett a visszafoglalt felvidéki területek kiürítésébe. Történészek egy másik cso­portja, hasonló elfogultságból a magyar vörös katonák nemzeti áldozatát nem hajlandó kellőképpen megbecsülni. ízekre szedjük történelmünket, feleselő ideológiák nevében, míg a nemzet fennmaradásának mindenkori hőseire ár­nyék hull... A Lajta bánságot végül is Horthy kormányzó csapatai törték le, nagy­hatalmi parancsra. Kétségtelen azonban, hogy a kudarcba fulladt felkelésnek jelentős része volt abban, hogy a győztes országok végül is népszavazást rendeltek el Sopronban és környékén. A döntést, amely Sopron és nyolc község magyar sorsa mellett szólt, a Népszövetség tanácsa 1922-ben szentesítette. Sopronról illik mindig elmondani, hogy a hűség városa, „civitas fidelissima”, de hányán ismerik ma már a soproni hűség történetét? Egyébként az első világháború végén nem ez volt az egyetlen regionális tiltakozás a Kárpát-medencében a nagyhatalmi rendezésekkel szemben. Még a Lajta bánságot időben megelőzve, Temesvárott is megindult az önállósulási folyamat, létrejött egyféle Bánsági Köztársaság, egy sváb politikus, Hans Otto Roth vezetésével. Lévén akkor ez a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok körében a koráramlat. Burgenland maroknyi magyarsága ma tiltás és gátlás nélkül emlegeti a Lajta bánságot, mint önnön történelmének egyik epizódját, emlegetik Sop­ront, és ugyanígy Szentpéterfát, Pornóapátit és Csatárt, amelyek az Őrséggel egyazon Vas megyében fekszenek, és a békeszerződésben meghúzott első ha­tárvonal Ausztriához csatolta őket. Itthon maradásuk egy sajátságos „nép­szavazás” eredménye volt, amit Szentpéterfa esetében Galambos atya írt le az Őrség egyik utóbbi számában, a szentpéterfai születésű dr. Harangozó Ferenc prelátus (1908-1991) sorsába ágyazottam Annyi megjegyzés kívánkoznék ide, hogy az Őrség az osztrák állam anya­gi támogatásával jelenik meg. Ausztriát egyáltalán nem zavarja, ha magyar nemzetiségű állampolgárai saját történelmüket nemzeti eszményeik jegyében tárgyalják, idézik. Istenem, ugyanakkor Romániában... „A kis Feri 1920-ban került a kőszegi bencés gimnáziumba - írja Ga­lambos Iréneusz. - Az első osztályt éppen elvégezte, amikor Szentpéterfát még néhány községgel egy évig Ausztriához csatolták. Másodikos lett volna. Tanárai azt tanácsolták: legyen egy évig magántanuló. így otthon volt 1921. október elején, amikor Burgenlandot megszállták Prónay vezetésével a Lajta bánsági csapatok, akiket a nép kalaposoknak nevezett. (Ezzel és szedett-ve- dett ruhájukkal akarták ország-világ előtt kifejezni, hogy ők nem reguláris csapatok, hanem népfelkelők.) A szentpéterfaiak, bár túlnyomórészt — mint látni fogjuk - magyar érzésűek voltak, a kalaposokkal nem nagyon szimpa­tizáltak. Pár teherautóval érkeztek, mégis lovaskocsikat rekviráltak, a mó­dosabb gazdákra adót vetettek ki, amit aztán elvertek a kocsmában. így pl. egy Dobos nevű főhadnagy, aki társaival a Holzer-féle kocsmában tivornyá- zott. Éppen miattuk szervezték meg háborút járt férfiakból előbb az éjszakai, 610

Next

/
Thumbnails
Contents