Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Jász Attila: Japán napló (vers)

JÁSZ ATTILA

Japán napló

Az emberi élet rövid, de én szeretnék örökké élni. (MISIMA Jukió szeppuku előtti utolsó írott mondata)

(1) Minden utazás meddő folyamat, amelyben megszűnik a keresés feszültsége. Nem az utazás maga fontos, hanem a részletekbe menő felkészülés, amiben felvillannak a halál előképei.

(2) Két mozdulatlan alak. Fényképen: lakkal és aranynyal futtatott színfal előtt. A rájuk bízott üzenetet dekódolják. Próbálgatják, elbírjuk-e súlyát.

(3) Félje figyelmeztette: ne gondoljon a jövőre, ezért sohasem vezetett naplót. Ez megfosztotta az élvezettől, hogy újraolvassa az elmúlt hónapok boldog részleteit, egyenként égesse el a besárgult lapokat.

(4) Jól kiborotvált arc: visszanyeri fiatalkori fényét. Megvilágítja a kifakult tükröt. Van abban valami előkelőség, ha az egész-ségtől sugárzó arcra a halál illeszti fel a maszkot.

(5) Levélpapírt tesz a living-room asztalára. Előre tudta, mit ír majd, de a feketedő tinta kifejezhetet- len (növekvő?) homályosságot áraszt.

(6) Fagyos szél süvít be a nyitott ablakon. A szemközti kert fái mögött hidegen ragyognak a csillagok. Kettészelt telihold gyöngyözik a férfi homlokán.

(7) Egy fiatal utazó szenvedélye. Hamarosan továbbindul és soha nem tér vissza abba a városba, ahol idegen aranyfolyamként csordulnak a belek, a művészien lakkozott gyékényekre.

(8) Minden reggel haljatok meg gondolatban...!

602