Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Ágoston Magdolna: A bécsi emigráció a változások tükrében

ágálnak, senki, abszolút senki nem figyel rájuk. Egy idő múlva aztán elhallgatnak és összeroppannak”.9 Nyugaton a maradni szándékozókat mint menekülteket tekintették, mivel visz- szatérésük büntetést vont maga után. Borbándi Gyula becslése szerint a Kádár-korszak idején egymillióra duzzadt a nyugat-európai diaszpórában élók száma. Soha ilyen nagy tömegű magyar nem élt a Kárpát-medencén kívül.10 Ausztria földrajzi fekvése és nemzetközi státusa miatt a Délkelet-Európából érke­zők számára az első állomás volt, az ENSZ Menekültügyi Bizottsága támogatása mel­lett felvállalta a tranzittal járó feladatok ellátását. Kifejlődött a vendéglátásnak egy sajátos ága, amely ma is a napjainkra már megváltozott etnikai összetételű menekültek kiszolgálásával foglalkozik. Különösen napjainkban azért is nevezhetjük ezt vendég­látásnak, mert a befogadó ország is abban érdekelt, hogy az érkezők tovább vándorol­janak. Az Ausztriába menekültként érkezettek mindegyike megismerkedett a mene­külttáborral, közülük legjelentősebb Traiskirchenben van, amely egyben előkészítette a továbbutazást a világ többi országába. Az osztrák hatóságok dokumentumok kiállítása előtt törekedtek arra, hogy minél alaposabban leinformálják a kivándorlót, hogy kiszűrjék a kémszervezetek beépített embereit, illetve a végsőkig leigazolták, nem bűnöző-e az illető. Rengeteg volt az ad­minisztrációs papírmunka, még ujjlenyomatot is vettek és három oldalról fényképet készítettek róluk. Nem kevesen voltak olyanok, akik akár egy évnél is többet töltöttek menekülttáborokban. A később kialakult panziórendszer, bár még mindig mesterséges körülményeket jelentett, azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse a beilleszkedést, a letelepedést, de bármikor nyitva állt a továbbutazás lehetősége is. Magyar menekül­tekkel foglalkozott a táborokban Szép falusi István evangélikus lelkész, aki 1956. január 18-a óta végzett menekült lelkigondozó munkát, 37 év után, 1992. május 31-én vált meg menekülttábori lelkészi megbízatásától.11 A magyar menekültek és kivándorlók között 1956-ban és később is sok volt a fiatalkorú, akik azonnal iskolapadokba kerültek. Számos új iskola nyílt, mert a meg­lévők nem bizonyultak elegendőnek. Ausztriában, Innsbruckban működött Magyar Reálgimnázium, melyet 1963-ban zártak be. Romhányi Árpád, az utolsó iskolaigazgató szerint 1945-tól kezdődően több mint 2000 diák tanult az iskolában, közülük 530-an érettségiztek.12 Sokan érettségiztek Burg Kastl-ban a magyar emigránsok közül, ez a magyar gimnázium még ma is működik. Az egyetemisták menekülttábor helyett évekig laktak kollégiumokban, megélhetési forrásuk az ösztöndíjuk volt. Családi háttér nélkül egyedül kellett megküzdeniük a felszínen maradásért, a befogadásért, az integrálódá­sért.13 Embert próbáló feladat volt, amíg megkapaszkodtak egy más nyelvű, más ha­gyományú társadalomban. Másrészt viszont szerencsések is voltak az 1956-os kivándorlók, mert az új, vége­láthatatlan fellendülési folyamat kezdetén kerültek távol hazájuktól, amikor szükség volt a munkáskézre az újjáépülő Európában. A hatvanas években Ausztriában egy kivándorolt munkás négy év alatt képes volt saját házat építeni magának, ugyanezt egy értelmiségi foglalkozású 6-8 év alatt volt képes elérni. Bécsben sokan nemzetközi segélyalap támogatásával jutottak lakáshoz. Felmérések szerint a magyar menekül­teknek kevesebb, mint 10%-a maradt Ausztriában vagy Bécsben. 1988-ban 13 000 menekült között még 5500 magyar állampolgár volt, de ekkor már Ausztria csak kivételes esetben adott csak politikai menedékjogot, mert a Belügy­minisztérium ezzel nem kívánta megzavarni Magyarországgal kialakult jószomszédi kapcsolatát. A menekültek szállására és ellátására az osztrák kormány napi 165 schil- linget fordított. Ideiglenes munkavállalási engedéllyel vállalhattak munkát is. 1988. május 9-től az új menekülteket gyorsított eljárásban részesítették, azaz há­rom nap alatt döntöttek ügyükben. Az osztrák állam költségén csak ez idő alatt tar­tózkodhattak menekülttáborokban. Kérelmük elutasítása esetén két héten belül nyújt­hattak be saját költségükre fellebbezést, szállásukról és ellátásukról szintén maguknak 541

Next

/
Thumbnails
Contents