Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Ágoston Magdolna: A bécsi emigráció a változások tükrében
ágálnak, senki, abszolút senki nem figyel rájuk. Egy idő múlva aztán elhallgatnak és összeroppannak”.9 Nyugaton a maradni szándékozókat mint menekülteket tekintették, mivel visz- szatérésük büntetést vont maga után. Borbándi Gyula becslése szerint a Kádár-korszak idején egymillióra duzzadt a nyugat-európai diaszpórában élók száma. Soha ilyen nagy tömegű magyar nem élt a Kárpát-medencén kívül.10 Ausztria földrajzi fekvése és nemzetközi státusa miatt a Délkelet-Európából érkezők számára az első állomás volt, az ENSZ Menekültügyi Bizottsága támogatása mellett felvállalta a tranzittal járó feladatok ellátását. Kifejlődött a vendéglátásnak egy sajátos ága, amely ma is a napjainkra már megváltozott etnikai összetételű menekültek kiszolgálásával foglalkozik. Különösen napjainkban azért is nevezhetjük ezt vendéglátásnak, mert a befogadó ország is abban érdekelt, hogy az érkezők tovább vándoroljanak. Az Ausztriába menekültként érkezettek mindegyike megismerkedett a menekülttáborral, közülük legjelentősebb Traiskirchenben van, amely egyben előkészítette a továbbutazást a világ többi országába. Az osztrák hatóságok dokumentumok kiállítása előtt törekedtek arra, hogy minél alaposabban leinformálják a kivándorlót, hogy kiszűrjék a kémszervezetek beépített embereit, illetve a végsőkig leigazolták, nem bűnöző-e az illető. Rengeteg volt az adminisztrációs papírmunka, még ujjlenyomatot is vettek és három oldalról fényképet készítettek róluk. Nem kevesen voltak olyanok, akik akár egy évnél is többet töltöttek menekülttáborokban. A később kialakult panziórendszer, bár még mindig mesterséges körülményeket jelentett, azt a célt szolgálta, hogy megkönnyítse a beilleszkedést, a letelepedést, de bármikor nyitva állt a továbbutazás lehetősége is. Magyar menekültekkel foglalkozott a táborokban Szép falusi István evangélikus lelkész, aki 1956. január 18-a óta végzett menekült lelkigondozó munkát, 37 év után, 1992. május 31-én vált meg menekülttábori lelkészi megbízatásától.11 A magyar menekültek és kivándorlók között 1956-ban és később is sok volt a fiatalkorú, akik azonnal iskolapadokba kerültek. Számos új iskola nyílt, mert a meglévők nem bizonyultak elegendőnek. Ausztriában, Innsbruckban működött Magyar Reálgimnázium, melyet 1963-ban zártak be. Romhányi Árpád, az utolsó iskolaigazgató szerint 1945-tól kezdődően több mint 2000 diák tanult az iskolában, közülük 530-an érettségiztek.12 Sokan érettségiztek Burg Kastl-ban a magyar emigránsok közül, ez a magyar gimnázium még ma is működik. Az egyetemisták menekülttábor helyett évekig laktak kollégiumokban, megélhetési forrásuk az ösztöndíjuk volt. Családi háttér nélkül egyedül kellett megküzdeniük a felszínen maradásért, a befogadásért, az integrálódásért.13 Embert próbáló feladat volt, amíg megkapaszkodtak egy más nyelvű, más hagyományú társadalomban. Másrészt viszont szerencsések is voltak az 1956-os kivándorlók, mert az új, végeláthatatlan fellendülési folyamat kezdetén kerültek távol hazájuktól, amikor szükség volt a munkáskézre az újjáépülő Európában. A hatvanas években Ausztriában egy kivándorolt munkás négy év alatt képes volt saját házat építeni magának, ugyanezt egy értelmiségi foglalkozású 6-8 év alatt volt képes elérni. Bécsben sokan nemzetközi segélyalap támogatásával jutottak lakáshoz. Felmérések szerint a magyar menekülteknek kevesebb, mint 10%-a maradt Ausztriában vagy Bécsben. 1988-ban 13 000 menekült között még 5500 magyar állampolgár volt, de ekkor már Ausztria csak kivételes esetben adott csak politikai menedékjogot, mert a Belügyminisztérium ezzel nem kívánta megzavarni Magyarországgal kialakult jószomszédi kapcsolatát. A menekültek szállására és ellátására az osztrák kormány napi 165 schil- linget fordított. Ideiglenes munkavállalási engedéllyel vállalhattak munkát is. 1988. május 9-től az új menekülteket gyorsított eljárásban részesítették, azaz három nap alatt döntöttek ügyükben. Az osztrák állam költségén csak ez idő alatt tartózkodhattak menekülttáborokban. Kérelmük elutasítása esetén két héten belül nyújthattak be saját költségükre fellebbezést, szállásukról és ellátásukról szintén maguknak 541
