Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló
boltok előtt. Egy szentély tetőteraszán ágyékkötős aszkéta teríti ki száradni narancssárga leplét. Lent a szentélyben (látjuk az ablakrácsokon át) az oltáron áldozati virágok, gyümölcs. A piacokon itt általában van szentély, s bent ha más nem, egypár istenalak. S hogy a kapcsolódás teljes legyen, a szentélyek engem sokszor a piacokra emlékeztetnek, ahogy a papok osztályozzák a gyümölcsöket, a kókuszdiókat félbevágják, visszateszik a tálcára a megáldott terményeket, de főleg a szentélyekhez, templomokhoz vezető utak: a virágárusokkal, kegytárgyasokkal, süteményeket, cukorkát, pilyhes-pelyhes mézes ételeket, puffancsokat áruló bódék, képek, olvasók, málák, szobrocskák, búcsúi silányság, szent kacatok. A séta, kabátkeresés s az érzelmes búcsúvétel ránk hozza az estét. Kiballagunk amerikás természetgyógyász társammal a bengáli édességeket árusító boltokig, megegyezünk egy taxissal, hogy elkocsikáztat bennünket és csomagjainkat az Ó-Delhi pályaudvarra. Megállunk a kis diákszállónk előtt, s mikorra kihozzuk csomagjainkat, az öreg szikh sofőrnek és kocsijának hűlt helyét látjuk. Feri újra kiballag a Bengáli Édességek Terére, taxival tér vissza. Bepakolunk. Bábeli forgalomban fordulunk északnak motorosok, kerékpárok, autóbuszok, teherkocsik, embervontatta kétkerekűek, fogatok közt, kutyák, tehenek a forgalomban, és átható a bűz. A pályaudvaron is a megáradt tömeg nyel magába, hullámzik, morajlik, míg várunk Ferire, aki az indulás pontos helyéről érdeklődik, bambuszbotos rendőrök nógatnak, hogy menjünk tovább. A peronon is pokoli zsúfoltság, a földön, láb alatt is fekszenek, alszanak, nők, gyerekek, családok. Vizelet, ürülék és olajban sülő tészták, zöldségek szaga vegyül. Az emberek jönnek-mennek, tolonganak, egy kis sütődés, látva, hogyan bajlódok nagy sárga utazótáskámmal oldalt tolja a szemeteskosarat, pultja mellett helyet csinálva, hogy kihúzódhassak a le és fól igyekvő utasok útjából. S mikor beáll a vonat, elszabadul a pokol, nekilódulnak, a peron keskeny sávján lökdösődve, könyökölve, furakodva csatáznak az ajtók felé, aki oldalról dől bele az emberfolyóba, sodorják táskástól, lepényestől. Ha igaz, nekünk foglalt helyünk van, s lám meg is találjuk kocsinkat. Az oldalán egy papírlapon a mi nevünk is. Légkondicionált első osztály (ej szí). A fülkében még egy kis zavar a kinti békecsata után; egy amerikai diák és indiai barátja kocsit tévesztett. Jó óra múlva hagynak el bennünket. S így számunk négyre apad: mi három magyarok és egy hindu úr. Lefekvésidőben lepedőt, takarót bérelhetünk 10 rúpiáért, pont ekkor tör rám fukarság: elnyúlok az ülésen és nagy kékes frottírtörülközőmbe burkolózom. A vonat zajai ellenére is jól alszom, de fól-fólriadok, hol gyermeksírásra, aztán meg arra, hogy villanyt gyújtanak a szomszédos fülkében. Derűsen nézek vissza az elhagyott útra, Lucknow után az ülésen gubbasztok törökülésben (átvéve az itteni ülésrendet), bámulgatom a kinti földeket, falvakat, ültetvényeket, fügét és pálmát, tehenekkel szántogató parasztokat, nézem az öntözést, az elárasztott rizsfóldeket, s próbálgatom fólismerem-e a fákat, növényeket. Utitársaim visszarázkódtak az alvásba, odakint teázgat- nak, beszélgetnek a kocsi utasai, egy-egy állomás mellett elhaladva látom: majmok kúsznak le az épületek oszlopain, esőcsatornán, az emberek egy része akácgallyat rágcsál, dörzsölgeti ínyét, ez a reggeli szájtisztítás, fogmosás. Putrik, pocsolyák. 42
