Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.

történetének elmondását Prokopioszainkra bízzuk s ha ők hárman megírják (kiegészítő) Titkos Történeteiket, hát elképzelheted, mennyivel kevesebb me- sélnivalóm marad: ki kell hagynom mindazt a törtetést, galádságot, zsivány- ságot, a Pulszky-féle „párizsi emigráció” sikkasztásain is túltevő korrupt praktikát, gáncs- és tőrvetést, szúrást-fúrást és más egyéb, a maga nemében tündökletes hitványságot, amit e harminc-egynéhány év alatt tapasztalnom kellett - hol úgy, hogy tanúja voltam (mert nem csukhattam be a szemem), hol úgy, hogy magam voltam a kárvallottja; ne feledd el, hogy a külföldre igyekvők tekintélyes része már „a mi nevelésünk” volt, tehát a Rákosi-rend- szer közerkölcsével átitatva érkezett. Úgy, hogy ha mindezt levonod, hát még örvendezhetsz is könyvünk részaránytalanságán s mi üdvös is, hogy nekem más, mint idillek és bukolikus jelenetek hosszú sora, elregélnivalóm nem marad. Megnyugodtál?

KL Meg, de nem egészen. Nem magad idézted Wellington herceget, aki egy zsarolónak arra az ajánlatára, hogy bizonyos összegért a kompromittáló részletek közlésétől eláll, azt írta: publish and be damned - hogy csak adja ki és pokolra vele... Úgy tudom, ezt dr. Johnson is magáévá tette, de már mint a bátrak jelszavát, akik megírják az igazat és fütyülnek a következményekre. Megállód, hogy megírjad, angol módra: az igazat, az egész igazat és csak az igazat...?!

Ugyan, te csak ne tüzeld gyávaságomat. Mindezt majd eldöntjük ambulando, esetenként, ha rákerítjük a sort. Hidd el, az ember semmi, a belőle levonható tanulság: a minden. A mi történetünkben is, a magunkfajta emberparánynál - akivel eseményparányok történnek - ezerszer fontosabbak a reflexiók, amelyeket fűzünk hozzájuk. Emberhez/eseményhez. Tudod, milyen parányok voltunk az eseményekhez képest, amelyeknek széltölcsére eltáncolt velünk s ott sodródtunk a seprésében: s mi véletlenszerű, hogy nekünk sikerült...?! KL Tudom, ezt már másutt is olvastam nálad: a léptékekről. A jelenségvilág látomásáról a dolgok nagyságrendje szerint - hogy milyen alá-, ill. fölérendelt viszonyban vannak a jelenségek léptékük szerint; a létékek viszonylagosságáról és hierarchiájáról, tán az INTRA MUROSZ- BAN. A léptékek megszállottja vagy Nem is tudnám tagadni. Hogy egyebet ne mondjak, ha ránézel a térképre és látod, hogy azt a semmi kis pár kilométeres utat Bálitól Deutschkreutzig ez a két emberparány milyen küszködve-kínlódva tette meg, mi jut eszedbe? Nekem csak az, hogy lám, ilyen parányalatti picurkaságok vagyunk mi emberek: mikrobák a Föld epidermiszén, ami tán a múló fertőzésnél nem egyéb! Ez még egyszer eszembe jutott, de akkor kényszerítő erővel s máig sem felejtettem el. Egyik amerikai előadókörutamon Piroskámnak Clevelandból vissza kellett repülnie Európába, míg én mentem tovább a másik partsávon fekvő Albuquerque felé. A clevelandi reptéren búcsúztunk s utána ő el - én meg fel a hatalmas kilátóteraszra, hogy kövessem szemmel a gépet, amíg csak lehet. S követtem is, amíg a roppant Boing 747 el nem tűnt asszonykámmal a látóhatáron. Ott jutott eszembe ugyanez. Azon az óriásgépen, amely már oly pinduri, hogy szabad szemmel nem is tudom, még látom-e vagy csak odaképzelem: azon repül, abban ül az én Édesem, de azon a léptéken már a láthatatlannál is kevesebbé törpülve, és léptéke parányiságán oly mikrosz411