Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Takáts Gyula: Az igazi poézis keresése Berzsenyi-Hölderlin-Kazinczy-párhuzamok
TAKATS GYULA Az igazi poézis keresése* BERZSENYI-HÖLDERLIN-KAZINCZY-PÁRHUZAMOK Műveik nem kerültek egymás kezébe, de olvasva őket, mély rokonságról vallanak. Hölderlin öt évvel volt idősebb, és hét évvel túl is élte Berzsenyit. És messze volt a württembergi Neckar folyó és a somogyi mocsárszéli Nikla. De közös idejük és koruk faláról, mert egy szellem sugallta őket, érdekesen összecsengő visszhanggal felelnek, környezetük más-más színével, szólítójuk- nak, a Szépnek és a Természetnek. Mert e kettő együtt az, akiket ismerni sejtettek. Akikhez törekedtek, s akikbe vetették minden hitüket az ember, a nemzet és az emberiség megmentésére. E megmentő Szép filozófiája és Természet eszménye és fogalmazása a 19. századforduló európai nagy lírájában egygyökerű. Ez a platóni indítású szép eszménye Goethét és Schillert is elragadta, de más-más hatással szólította és vitte és másképp Kazinczyt és körét, másképp az angol romantikus új-helléneket: Shelley-t, Keatset és Byront. A forradalmi szívű Shelley-nél a természet nemcsak a Szép, az Igazság, de maga az Isten megtestesítője is. Keatsnél „A Szépség Igazság, az Igazság Szépség”. Byronnál már a rajongó és önkiélő romantikán túl egy, a saját pénzén felfegyverzett zászlóalj ereje is a görög szép és nép felszabadítására. Hölderlin életművében is mindenben ez a Természet az eszménykép, de éterien szárnyaló romantikával. A vele oly rokon Berzsenyi is szárnyal, de már Horatiusian vagy Széchenyien fóldönjáróbb. Hasznos célokért harcoló. Ebben az irányzatban végső kicsengésükben Hölderlin és Berzsenyi élete és költői műve áll egymáshoz a legközelebb. Az európai új-hellenizmus nagy költőket felmutató eszményvilágába és névsorába a Berzsenyi teremtette lírai világ beletartozik. Mégpedig igen egyéni színekkel. Egyéniségükben és természetükben is közös vonás a mérhetetlen „summa sensibilitás”. Berzsenyit ez a nagy melankóliás érzékenység vad fóllobbaná- sokkal és gyakori „félbolond és féldühös” kitörésekkel kísérte élete végéig. „Romlott hypochondristának” nevezi magát és óráit „fekete óráknak”. Es ugyanakkor, Berzsenyi szavával, mindketten „mágiás képek és arany álmo- dások” költői. Berzsenyi az a magyar költő, akinek a lelke „oly sötét és hideg mint az éj s nyugodt mint a sír” és aki „félhalálban él”. 0 áll a századforduló nagy költői közül legközelebb a hölderlini éjszakához. A legközelebb, még ha makacsul égeti is niklai sötétjében a jövőért és lírájának igazáért és az emberiségért az egyetlen gyertyaszálat. Indítóját e lelkiállapotnak és ennek a két költői életstílusnak megfogal* 1994. április 25-én elhangzott székfoglaló előadás a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián. 385
