Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Kaba Ákos: Az őskrónika és Anonymus koratörténete

nyíték, mint a griffes-indás várkony-onugorok hatalmas létszámú temetői, melyek folyamatos használata a honfoglalás idején túl is most más kétséget kizáróan bizonyított. (Kiskomárom-Lesvár, Vörs-Papkert).

Az Őskrónika bejöveteli évszámait összegezve a következő időrendet kapjuk:

első bejövetel 373. év Valens császár idejében, uralkodott 364-378-ig, eAtyla halála 454. év Marcián cs. idejében, ur. 450-457-ig, eavarok foglalása 558. évben, 104 évvel Atyla halála után, evisszajövetel 677. év III. (IV.) Constantin cs. idejében, ur. 668-685-ig.

Felsorolásunkból kitűnik, hogy a császárok pontos kormeghatározók, ami perdöntő bizonyíték az évszámok és események valódisága mellett. Későbbi betoldások a pápák nevei, mert azok 35-55 évvel később uralkodtak, mint a velük együtt említett császárok. Az Őskrónika tehát három olyan ellenőrizhető évszámot őrzött meg, amelyek így együtt más európai forrásban nem találhatók.

A Képes Krónika bejöveteli évszámai, mint a felsorolásunkból kitűnik, meglepő következetességgel rögzítik nemcsak az eseményeket, ezek évszámait, de a kormeghatározó bizánci császárokat is. Ez pedig páratlan bizonyítéka annak, hogy nem krónikás kitalálás, hanem az Őskrónikából származó eredeti hagyomány. A kérdés, hogy miért csak Hunor népének történetét adja. Ennek okát a következőkben kíséreljük megvilágítani.

Ha a fentiek ismeretében nézzük át Anonymus gestáját, meglepődve tapasztaljuk, hogy a korai bejövetelek évszáma és elbeszélése teljesen hiányzik írásaiból. Ezzel szemben egyedül ő rögzíti Árpád honfoglalása kezdetét 884. évre, Hungvár elfoglalása utáni hódításokat pedig a 903. évhez köti. Az utóbbi évszám valószínű a honfoglalás befejezése. így Anonymus évszámainak tükrében az utolsó honfoglalás 19 évig tartott. Az évszámokat összehasonlítva tehát nem lehet vitás, hogy az Őskrónika megőrizte Hunor népének 373-as első bejövetelét, és a 677-es visszajövetelt. Anonymus viszont csak Árpád honfoglalásáról beszél, melynek kezdetét 884-re, a Tiszán túli hódítást pedig 903. évhez kötötte. Az elmondottakból következik, hogy Anonymus az Öskrónikában mostohán kezelt Árpád honfoglalási történetét szándékozta írásával pótolni.

Hogy miért maradt ki Árpád népe honfoglalásának bővebb leírása az Öskróniká- ból? Erre a kérdésre van egy nagyon is valószínű magyarázat.

A 955-ös lechmezei vereség következményeként Árpád utódai és a köréjük csoportosult vezető nemzetségek elvesztették uralmi helyzetüket. Taksony uralmával ismét az onugor főurak kezébe került a hatalom, amit előzőleg Kurszán halálával (904) vesztettek el. Erről tanúskodnak a fejedelmi családban megváltozott nevek. Árpád nemzetségéhez tartozó: Tarhos, Jeleg, Jutás, Teve], Zolta, Fájsz, Tormás, Tas és Léi, nevei megszűnnek. Helyettük a Taksony nemzetségében hagyományos nevek: Zaránd, Koppány, Geiza, Béla, Endre, Álmos és Kálmán élnek tovább. Az Őskrónika híven tükrözi ezen uralomváltást, mert csak az onugor őstörténetet tartalmazza. Mohamedán és bizánci források is összekeverik az onugorokat és a magyarokat. Kitűnik ez a méltóságnevek használatából. Magyaroknál hármas fejedelemség volt: Lebéd, Árpád és Kál v. Kalád. Az onugoroknál kettős fejedelemség: Kende és Gyula, aki bíró is volt. (Kabaroknál mind a három méltóság egy fejedelem kezében összpontosult.)

Fölismerésünk nem új. Kegyesrendi történész, Desericzky Ince a 18. század közepén már fölfigyelt krónikáink kettősségére, hogy különbséget tesznek Hunor és Árpád népe között. Mivel vizsgálata nem volt eléggé módszeres, nem sok figyelmet kapott. A múlt század végén Nagy Géza írja: >rA magyar faj régebb itt, mint a honfoglalás”, majd a harmincas években Moravcsik Gyula utal erre: ,jKmi a magyarok három nevének, turk, onugor, magyar egymás után való előfordulását illeti, az újabb kutatások alapján felmerülhet az a kérdés, vajon nem kell-e a népnevek mögött az akkor még csak a kialakulás stádiumában lévő magyarság különböző elemeit keresnünk”. Napjainkban László Gyula fogalmazta meg régészeti alátámasztással, hogy jelentős számú onugor népesség érte meg a honfoglalást. Bolgár történész, O. Pritsák 1965-ben megjelent írásában is már az onugor-szabír-magyar etnogenezisre következtet.

360