Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
December 1. Tizenegykor megjelenik szállodaszobánkban a tiszteletbeli konzul, Alagap- pam úr embere. Mára bebiztosítja számunkra a kocsit, segít a városnézésben. (A reggeli kezdeteken ekkorra jócskán túl vagyok. Gyakorlás, reggelire apró édesbársonyos banán, rizslepény mártásokkal, szemfürdetés a napfényben.) József Andrásunk kétszer is elismétli a pincérnek, bogy a tehát tej és cukor nélkül hozzák, s mintha falaknak beszélne. Dühösen tolja félre az agyonédesített barnás levet. Útitervet készítünk: jó lenne kocsival eljutnunk Maduráig és vissza, ha olcsón tudnánk járművet bérelni. Most viszont átköltözünk egy olcsóbb helyre, az YMCA vendégházába (Guest House Thambu swami). A szobák tágasak, angol vécé, hideg-meleg folyóvíz és (nem működő) légkondicionáló. A környék is viszonylag csendes, s alighanem jobb helyet találunk itt, mint az otthagyott lakódobozban, ahol nem tudtunk elaludni, mert nyitott ajtón bőgött kifelé a szomszéd tévéje az éjszakába, s űzte el fülünkből a vonatzakatolás maradékát. Ebéd után némi autókázás, kikocsizunk a tengerpartra. Ledobáljuk magunkról a nadrágot, cipőt és inget, majd nekiszaladunk az óceánnak. A víz sós, persze, halszagú s egy kissé büdös, de a hullámok neki-nekilódulása itt az öbölben vonzó és ellenállhatatlan. Nagy csáberő a tenger. Hazafelé gyümölcsvásárlás. Hadiállapot, villan meg bennem, amikor FJA a fejadagok kiosztásáról beszél. Mi Ferivel nekieredünk főtt ételt keresni, miután lemostuk magunkról a tenger sóját, ragacsosságát. A vacsora hatalmas lángos (puri) csicseriborsós szósszal és második fogásnak zöldséges ropogós, csípős mártással (masszala). Odahaza megszerkesztjük a másnapi műsort, s utána míg szobatársam a fürdőszobában öblögeti szennyesét, fólírom a mai nap egy-egy eseményét. Madras, most az első nap után tisztábbnak, rendezettebbnek látszik Delhinél, de talán elhanyagoltabb, mint Bombay. Az emberek itt feketébbek és kedvesebbek, gyakran találkozunk negroid típusokkal, a férfiak egy része szoknyafélét visel, de sokan járnak nadrágosan is. Vacsorára menet egy utcai ünnepélybe keveredtünk. Jó háromméternyi magas neonalakok őrzik kétfelől a szűk utca bejáratát, ahol most omlik befelé a nép, s minden második ház előtt villanyégőkből formált virág, csillag, a hangosanbeszélő tölcséréből bömbölés árad az utcára, vonaglanak a házak. Sült mogyorót és pirított borsót kínáló kosaras árusok. Az utca végében színpad. Sürgősen megfordulunk és kimenekülünk a vijjogásból, bömbölésből, ricsajból. A színpadon épp ekkor jelennek meg a szereplők (politikus, színész?) hátunkban a férfi szónok hangjával távolodunk. Vendégszobánkban az Újszövetség és a zsoltárok angol fordításban és egy tamil új testamentum a vendégváró olvasnivaló. December 2. Korán reggel egy motoros riksával kipöfógünk Madras Adjar nevű külvárosába a Kaláksétra Intézetbe. Itt oktatják a klasszikus táncot a bhárat natjamot, hangszeres zenészeket, énekeseket képeznek, festőiskolájuk van. 340
