Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Csák Gyula: Így is lehetett volna? (próza)
az idegenvezető mond. Ő is megérezte, hogy felértékelődőt', mondandója, ezért enyhén pökhendi, meg ünnepélyes tónus keveredett a modorába.- Hölgyeim és uraim! Önök mindannyian tudják, hogy mi történt akkor, ott. Abban az órában érkezünk, amikor megkérdezi Pilátus a jeruzsálemieket, hogy törvényben garantált joguk szerint kit engedjenek szabadon a börtönből a zsidó húsvét ünnepén. Azt is tudják, hogy a csőcselék erre azt kezdi ordítozni: Barabbás! Amikor ezt meghallják, önöknek is ezt kell kiáltaniuk. A tömeg viselkedésétől szemernyit sem szabad eltérniük, ez életbevágóan fontos! Nem lehet különvéleményük! Gyalázniuk és öklüket rázva szidalmazniuk kell Krisztust mindaddig, amíg a nehéz keresztet vonszolja az utcákon át. Ne feledjék, hogy abban az időben jóval kisebb volt annak a városnak a létszáma és könnyen feltűnne, ha egy külön csoport hallgatag maradna. Együtt kell tartaniuk a Golgota felé nyomuló tömeggel és hozzájuk hasonlóan viselkedni, mert ezt önvédelemből teszik. Abban az időben az emberek roppant egyszerűek és tudatlanok voltak, rászedhetők voltak és nagy hajlamuk volt arra, hogy a főkolomposra hallgassanak. Gyanút keltene, ha valaki nem így tenne. — Hangja egyértelműen ünnepélyessé tisztult. — Nincs kétségem, hogy az önök számára ellenszenves és visszataszító lesz, amihez asszisztálniuk kell, de önvédelemből teszik, amit majd megtesznek. Bármennyire viszolyognak, amikor a keresztre szögezik a feliratot, hogy „íme a názáreti Jézus, a zsidók királya”, akkor önöknek féktelen hahotára kell fakadniuk. Látni fognak egy kicsinyke, megszeppent csoportot. Azokból verbuválódik, akik Jézus hű követőiként szoronganak, és bizony nekik is kijut a népharagból. Szidalmazzák, ütlegelik őket, gúnyolódnak rajtuk, táncolnak és diadalüvöltéseket hallatnak körülöttük, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezzel a Jézussal együttérző, elszigetelt kis csoporttal nem keveredhetnek, nem vigasztalhatják, nem védhetik őket, hanem az ott nyüzsgő embermassza rejtekébe kell meghúzódniuk, mert ez az érdekük. Nos, következhetnek a kérdések. Temetői csend lett. Hosszas hallgatás után két bátortalan hang bejelentette, hogy lemondja a túrát és kéri a befizetett előleget. 8. Az előkészítő tanfolyam ötödik leckéje után felzaklatottan fordult hozzám Juli lányom. — Miképpen tehették ezt? Miért feszítették meg? A saját népe!? Ugyanaz a nép, amely órákkal előbb még imádta és pálmaleveleket szórt a lába elé ... - Elgondolkozott, azután a saját tapasztalataiból vett példával próbálta érzékeltetni, hogy mire gondol: — Az egész úgy zajlott, mintha egy házibuli végén felkötnék azt, aki az általános jó hangulat forrása volt... Lehunytam a szemem és összeszorított fogaim között préseltem a szavakat:- Gyakran megesik efféle az emberek társadalmában, kislányom. - Enyhíteni akarván sötétre sikerült gondolataimat, hozzátettem: — Ne felejtsd, hogy azok nagyon tudatlan és egyszerű emberek voltak. Hallhattad az előadótól. A későbbiekben is megannyi kérdéssel ostromoltak s bár kínos válaszokra 303
