Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 2.
nevek voltak, ma már feledésbe merültek. Baráti csevegés fekete mellett; utána hazamentem. i KL És? Lukács üzent? Másnap szokásos „tengerparti” (Duna-korzói) sétámról hazatérve, idézés várt. Nyomozó hozta ki a kerületi rendőrségről — rajta, hogy kit keressek. A nyomozó hóhéri barátságossággal fogadott, majd nagy hirtelen ezer bokros teendője támadt, elszólították; vártam estig. Megengedték, hogy hazatelefonáljak, két szó elég volt, hogy Édesanyámnak álmatlan éjszakát szerezzek - de közölték, hogy amíg az ügyet nem tisztázzuk, nem engedhetnek haza. Atkí- sértek a rendőrségi fogdába, pörkölt volt vacsorára. Másnap már tűkön ültem a prices szélén, amíg délben elővezettek.- Mit keresett Lukács Györgynél? Ha ezerszer el nem kérdezte és én ezerszer el nem magyaráztam annak a nyomorultnak ugyanazt, akkor egyszer se. Ki keresett rajtam-és-mit? Bombát akartam becsempészni Lukács György ágya alá? Nem akartam. Lukács György akart „megvakartatni” engem, hogy nem voltam-e „volksbundista”? Vagy inkább Lukács György körül akart szaglálódni a Párt, hogy nem valami elhajlár frakció titkos ügynöke vagyok s regényem a „deményisták” rejtjeles üzenete? Ki tud a maffián eligazodni? Ezúttal Édesanyámon volt a sor, most ő indította el értem a gőzhengert, mozgósítva minden volt börtöntársat, aki eszébe jutott. Két éjszakát töltöttem kincstári vendégségben; harmadnap reggel, ugyanaz a nyomozó, aki kijött értem, közölte, hogy az elejtett vád téves értesülésen alapult, és más eljárás ellenem folyamatban nem lévén, mehetek haza. KL És a regénykézirat? A rendőrségen kaptad vissza? Soha sehonnan nem kaptam vissza. A regény 1989-es londoni kiadását másolat alapján szedtem. Lukács Györgyöt soha nem láttam viszont - hacsak az nem számít annak, hogy jó négy évtizeddel a történtek után, az Egyetemi Könyvtár aulájában felállított bronztakony szobrával Piroskám lefényképezett. Egyszer még Lukács felfigyelt rám, de kötve hiszem, hogy egykori látogatójával azonosított — majd elmondom azt is; háziorvosa, Dr. Werkner János neves belgyógyász (az egykori kardvívó olimpikon fia) még mint orvosnövendék, Újhelyen börtöntársam volt, de hatvan fele járóban, évekkel ezelőtt meghalt - még minekelőtte nagytudományú pácienséről, Benedetto Crocéval közös kedvencünkről elbeszélgethettem volna vele. KL Most már megértem, miért írtál olyan keserű verseket akkoriban. Hiszen ez valóságos jeremiáda! Ugyan, azokban az időkben? Lorcsikám! Különben is, vastagbőrűnek születtem és a dupláját is kibírtam volna. A folytatását már el se mondom, mert mégmegsokallod, ami fölé már odalátbatnád a fejezetcímet, „Egy Mimózái élek Bántásai”. KL A folytatását? Hát volt az is? El se mondom. Hogyan dobta vissza a IV. kerületi elöljáróság a márvány emléktábla-tervemet KL Emléktábla-terv: hová? A sátoraljaújhelyi fegyház falára. Akitörés halottainak emlékére. Emlékszel: 11 délvidékit felakasztottak, mintegy hetvenen vesztették életüket. KL De mi köze mindehhez a IV. kerületi elöljáróságnak? 234
