Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - VALLÁS ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET - Eörsi Anna: Valóság és szimbólum a gótikus festészetben (tanulmány)

részleteket mindig kissé átalakítja. Nem fest sem teljesen képzeletszülte architektúrákat, sem épületportrékat. (Még a washingtoni Angyali üdvözlet látszólag fejjel lefelé épített templomának is - Toumai több templomában - van valóságos alapja.) Van Eyck szimbolikus programjai kidolgozásakor mindig a valóságból indul ki, de a valóságot sohasem festi le egy az egyben, hanem mindig kissé átalakítja azt. (Egyetlen épületét sem lehet azonosítani.) Az örök igazság látomásait zavarbaejtően földi, valósághű formákkal festi meg. Művészetében a Menny jelenik meg, éspedig valósághoz hűen megfestve, és fordítva: a valósághű elemek képein mindig a Menny, a transzcendens szféra tükrei.

A késő gótikában nem ez volt a valósághoz és transzcendens szférához való viszony egyetlen módja. A Flémalle-i Mester (Jan van Eyck kortársa volt, Tournai-ban működött a XV. század első felében; talán azonos a forrásokban gyakran emlegetett R. Campinnel) nem keveri a földi valóságot a mennyeivel. O két ellentétes, eltérő jellegű világot fest le egymás mellett: az isteni és a földi szféra nem keveredik művészetében. Pl. leningrádi képén egy és ugyanazon diptichonon ütközteti a szent és a profán világot. A Mária-oldal korabeli világi környezetet mutat, a földi létre jellemző részletekkel. Mindazonáltal ezek is lehetnek szimbólumok, de megfejtésük bizonyos tekintetben nehezebb, mint Jan van Eyck esetében, mert nem lehetünk biztosak abban, hogy szimbólumok-e egyáltalán. (Pl.: Mit csinál Mária? Szimbolikus a gesztusa? Elhárítja az eucharisztikus áldozatot szimbolizáló kandallótüzet? Avagy csak azt nézi, hogy meg- felelö-e a hőmérséklet az újszülött számára?) A diptichon másik felén viszont maga a szent realitás jelenik meg közvetlenül, a földi léttől izoláltan, világi részletektől mentesen. Tehát a Flémalle-i Mester nem akarta mindenképpen koordinálni a földit és a mennyeit. Erre mutat képein a sok nyílt, leplezetlen szimbólum is (pl. a Dijoni Születésen az írásszalagok, a Mérődé oltáron a kereszttel aláereszkedő logosz stb.).

A vázolt különbségnek Jan van Eyck és a Flémalle-i Mester művészete között mindenekelőtt filozófiai okai lehetnek: különbözőképpen gondolkodhattak ezek a festők az evilág és a túlvilág megismerhetőségéről. A késő gótikus korszak nagy filozófiai vitájában, azaz a realisták és a nominalistákéban a Flémalle-i Mester az utóbbiak pártján állhatott. A nominalisták Isten abszolút hatalmát hangsúlyozták; az általános fogalmakat pusztán az egyedi, reálisan létező tárgyak neveinek tartották. Jan van Eyck viszont a realistákkal érthetett egyet. A realisták (mai terminológiával: idealisták) szerint az általános fogalmak (univerzáliák) reálisan léteznek, megelőzve az egyes földi-konkrét dolgokat. Jan van Eyck festészetében, akárcsak a realista filozófiában, a látható világ és az univerzális igazságok között elválaszthatatlanul szoros a kapcsolat. Ebben az értelemben realista festő Jan van Eyck. Ha realista festőnek nevezik, ez helyénvaló ugyan, de nem az általánosan elfogadott értelemben. Az ő festészetében a természeti formák aprólékos ábrázolása nem evilági célokat szolgál.

Jan természetfeletti fogalmakat fejez ki természeti formákkal; mi mást tehetne? Egyetlen régi vagy mai festőnek sem áll más eszköz a rendelkezésére a természetfeletti formák kifejezéséhez, mint a természeti formák. A menny láthatatlan; láthatóvá tételéhez olyan színek és formák szükségesek, amiket a mi földi környezetünk nyújt. (Még az absztrakt arany háttér is földi anyag: az arany fém tulajdonságain alapul: ritka, drága, fénylik stb.) A menny van eycki lefestése azért tűnik számunkra oly nagyon földinek, mert művészi eszközei nem felelnek meg előítéleteinknek azzal kapcsolatban, hogy milyen a menny. Nem alkalmazza sem az arany hátteret, sem a barokk pufók angyalokkal teli kék egét. Ez a barokk menny-kép, amely szintén földi megfigyelésen, a madarakkal teli ég látványán alapul, túlságosan hatott a túlvilágról alkotott elképzeléseinkre, és hozzájárult ahhoz, hogy a menny van eycki megjelenítése nem tűnik számunkra mennyeinek.

149