Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

BÖRTÖNÉLET ÉS SZABADULÁS

A dr. Borbély János tanácsvezetö bíró által hivatkozott paragrafus (Bp. 187. § [1] bekezdés) értelmében B. Szabó Istvánnak nem volt módja a fellebbezésre, az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. A marasztaló határozat ellenére a per befejeztével megszűnt benne az a néha már az őrület határát súroló lelkiállapot, amely minden hosszú ideig bizonytalanságban tartott rabot hatalmába kerít. A kiszolgáltatottság érzésének elviselésében cellatársán kívül erős támasza volt istenhite. B. Szabó István meggyőződéses reformátusként élte le életét. Az a hagyatékában fennmaradt levél pedig, amelyben egyházi regulába ütköző cselekedete miatt marasztalták el, számunkra éppen azt mutatja, hogy mennyire ember-, élet- és szeretetközpontúan gyakorolta vallását.79. A megbocsátás képességén túl nem hiányzott belőle a mások véleménye iránti türelem sem. Fogolytársa, Váradi Gyula80 „hithű kommunista” volt, ennek ellenére a kétszemélyes zárkában együtt töltött másfél évet nem árnyékolta be semmilyen összetűzés, de még neheztelni sem nehezteltek egymásra.

Csak a hatalom kegyetlenségével magyarázható az az eljárás, ahogy B. Szabó István hozzátartozói végül tudomást szereztek az ítéletről. A tárgyalás bezárásakor ugyanis a bíró nem adott engedélyt a védőnek a határozat közlésére. 1958. augusztus 21-én B. Szabó István lánya ceruzával írt füzetlapon az alábbi értesítést kapta: „B. Szabó István lánya Irén Bp. V. Veres Pálné u. 33. 23-án délelőtt jöjjön az eligazítóba átvenni apja télikabátját. II. Gyorskocsi u. 31.” Mivel pedig B. Szabó Irén addig még a tárgyalás tényéről sem értesült, nyomban a legrosszabbra gondolt. Azt hitte, azért kell mennie a ruháért, mert édesapját halálra ítélték. „Rettenetes órákat éltem át. Most sem értem, mire volt jó ez a nagy titkolózás” - írta B. Szabó Irén abban a visszaemlékezésben, amely az édesapján elhatalmasodó betegség miatt félbemaradt memoárt egészíti ki.

B. Szabó István, a 476-060 törzsszámú fogoly Kőbányán, a Budapesti Országos Börtön Kisfogdájában kezdi meg büntetése letöltését. Noha már belenyugodott az igazságtalan ítéletbe, számára is nagyon nehezen múlik az idő a kéthavonta engedélyezett látogatások és a 32 sorban limitált, havonkénti levélváltások között. Igyekszik felfrissíteni német nyelvtudását, tízezer szót ír ki a szótárból, és azokat memorizálja. Cellatársa családjának engedélyezik, hogy könyveket juttassanak be, így B. Szabó István is részesül az olvasás különleges élvezetéből. 1959. május 9-én a gyűjtőfogházban raboskodó 476- osokat elszállítják. A többség Vácra kerül, ám B. Szabó Istvánt az „osztályidegenek” számára fenntartott márianosztrai börtönbe viszik. Noha itt keményebbek a viszonyok, mint az Országos Börtönben, az a kedvező változás mégis bekövetkezik, hogy dolgozni engedik. Szőnyeget sző, illetve csomóz. Büntetéséből 2 évet 7 hónapot és 13 napot kitöltve, 1959. november 16-án feltételesen szabadlábra helyezik. Négy hónap híján 67 éves ekkor.

Alig több mint két héttel később már munkába áll. A Malomszerelő és Gépgyártó Vállalatnál helyezkedik el betanított munkásként. Innen megy nyugdíjba 1965 augusztusában. 546 Ft-ban állapítják meg járandóságát. Miután hazaköltözik Békésre, újra hozzáfog a paraszti munkához. Januárban és júliusban, amikor nincs sürgős tennivaló a szőlőskertben, felutazik Budapestre. Meglátogatja ismerőseit, akik közül soha nem hagyja ki a családját a legnehezebb időkben is támogató Pongrácz Aladárt81 és Szolnoki Istvánt. 1974138