Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
gyanújából indult ki. Bírái törvényellenesnek minősítették B. Szabó István minden 1956-os megmozdulását.72 ítéletében politikai bűncselekmény színhelyévé vált a vendéglő, a magánlakás, a Semmelweis utcai pártközpont, a Rádió, a Parlament, sőt az a fórum is, ahol ő maga meg sem fordult. Azáltal, hogy a szövegben a Petőfi Kört73 szerepeltették, kimondatlanul rá is átháramoltak a szervezettel kapcsolatban megfogalmazott vádak. Továbbá visszamenőleg terhére írták egész kisgazdapárti politikusi múltját. Miután a kisebb súlyú cselekvőség megállapításával lezárult az 1957. május 20-tól 1957. augusztus 5-ig tartó vizsgálat első - 1958 elején csupán néhány jelentéktelen tanúvallomással kiegészített - periódusa, már csak a politikai döntés hiányzott a per bírósági szakaszának megkezdéséhez. Erre azonban még várni kellett. Időközben ugyanis a forradalom neves, ám nem fegyveres cselekmények miatt fogva tartott résztvevőinek ügye alárendelődött a Nagy Imre-kérdésnek. Mivel pedig a miniszterelnökkel és környezetével a leszámolást nemzetközi megfontolásokból egyre későbbre halasztották, a Fő utcai börtönben raboskodó B. Szabó István elleni vádemelés időben szintén kitolódott. A teljes bizonytalanságban tartott fogoly előzetes letartóztatását így minden második hónapban rutinszerűen meghosszabbították. Majd csak 1958 májusában születik meg az a két határozat, amelyek végérvényesen rendelkeznek terheltként való felelősségre vonásáról és a nyomozás befejezéséről. Ekkor három napon keresztül összesen 9 óra 20 percig tanulmányozhatta a vizsgálati dossziét. Szembesül a tanúvallomásokkal, amelyek többségét a nyomozó hatóságok a Kisgazdapárt tagjaitól vették ki. Húsz évvel később így emlékezett vissza rájuk: „Az ilyen helyzetekben mutatkozik meg tisztán és láthatóan, hogy ki az igazi barát. Csalódottan olvastam a vallomásokat. Volt közöttük remek, példaképnek állítható, együttérző, segítő szándékú. Volt közömbös, csak saját magát biztosító, a közös ügyért bajban lévő társával nem törődő vallomás. Volt egy kimondottan ellenséges.” A peranyag ismeretében el kell fogadnunk B. Szabó István megállapításait, amelyekhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvekből félreérthetetlenül kiolvasható, a szabadlábon lévő tanúk is végtelenül kiszolgáltatott helyzetben voltak, többségük megfélemlített ember benyomását keltette, továbbá hogy a bírósági tárgyaláson még a terhelő vallomások is sokkal enyhébb megfogalmazásban, nemegyszer a vizsgálati szakaszban jegyzőkönyvezetteket korrigálva hangzottak el. Feltétlenül meg kell említenünk a kisgazdapárti Szolnoki Istvánt és B. Szabó István ládaszegelő munkatársait: Mélik Endrét, Horváth Jánost, Papp Ferencet, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy a tanácsvezető bírónak és a nyomozó tisztnek nem konveniáló, mentő tanúvallomást tegyenek. A kihallgatások során B. Szabó István nem tagadta cselekedeteit, de kínosan ügyelt arra, ne szedjenek ki belőle mások ellen felhasználható adatokat. „Ön minden megbeszéléssel, találkozással kapcsolatban azt állítja - csattant fel előadója 1957. június 6-án -, hogy a részletekre nem emlékszik. Ez nem felel meg a valóságnak. Szándékosan hallgatja el ezeket. Figyelmeztetem, hogy az ilyen magatartás nem válik az Ön ügye tisztázásának előnyére.”74 Egy későbbi alkalommal pedig, amikor a nyomozó tiszt rábizonyítja, hogy a kisgazdapárti IB tagjai november 4-e után nem kétszer, hanem többször is találkoztak a pártigazgató, id. Antall József lakásán, az alábbiak szerint reagált: „Beismerem, hogy valóban részt vettem Antall József lakásán 136
