Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
kronológiájában, itt szögezzük le, hogy a politikai helyzet megítélésében mutatkozó minden korábbi nézetkülönbségük ellenére a forradalom idején B. Szabó István teljesen egyetértett Kovács Béla vonalvezetésével és őt tekintette a Kisgazdapárt meghatározó egyéniségének.45 A fentieket összegezve elmondhatjuk, a kisgazdapárti politikusok többsége a forradalom előestéjén még mindig nem volt abban a helyzetben, hogy a cigarettafüstös kocsmai vitafórumok és a polgári magánlakások világát felcserélje akárcsak a HNF nyilvánosságával. Készületlenül érte őket az október 23-i tüntetés is, hiszen prominens személyiségeik aznap bizonyíthatóan munkahelyükön vagy otthon tartózkodtak, mások éppen vidékre utaztak. B. Szabó István is ládát szögeit a Hungarotex Vállalatnál a csepeli kikötőben. De az események és a légkör szokatlanságára utalt már, hogy a felvonulás hírét délután maga a vezérigazgató közölte vele és munkatársaival. Hazafelé tartva B. Szabó István végigjárta a Veres Pálné utcai lakása környékét, ott azonban semmi különöset nem tapasztalt. Este egyik kollégája invitálására elmegy a Havas utcai borpincébe, ahol barátaival kicserélik információikat a városban történtekről. Itt értesülnek a Rádió ostromáról. Valamennyien elindulnak a Bródy Sándor utcába. Bár csak szemlélőként van jelen a tömegben, B. Szabó István érzi már, hogy forradalmi a helyzet, és osztozik a mámorban is, ami a félelmeitől és szorongásaitól megszabaduló emberek szívét töltötte el az önkényuralmi rendszer földinduláshoz hasonlatos megingása láttán. Éjféltájban érkezik vissza otthonába. Az elkövetkező napok a várakozás és a reménykedés jegyében telnek el. Noha Nagy Imre csak október 28-án ismeri el a forradalmat, azon az október 25-i, Győr Zoltán46 lakásán tartott megbeszélésen, amelyen több félreállított politikus mellett B. Szabó István is részt vesz, már a Kisgazdapárt újjáalakulása a legfontosabb vitatéma. A párt tevékenységének felélesztése ezenközben egy másik szálon is megindult. Az ötvenes évek első felében Rákosiék által pártközpont gyanánt meghagyott Zárda utcai helyiségben klubszerűén összejárogató, úgynevezett baloldali kisgazdák már a forradalom kitörése előtt tervezték, hogy értekezletet hívnak össze. A felkelés azonban elsodorta az október 23-ra kitűzött találkozót. Végül is október 30-án reggel, még a többpártrendszer visszaállítását bejelentő felhívások elhangzása előtt kerül sor a viharos jeleneteket sem nélkülöző eseményre. A pártból kiebrudalt úgynevezett jobboldali politikusok váratlan nagyszámú Zárda utcai megjelenése az öröm érzésén túl bizony másféle emóciókat is keltett. Ha belehelyezkedünk az akkori napok hangulatába, érthetőnek fogjuk találni, hogy csakúgy mint majd a Nemzeti Parasztpártban és a szociáldemokratáknál, a Kisgazdapártban is felvetették annak a felelősségnek a kérdését, amely a szervezet elsorvasztásában kisebb vagy nagyobb szerepet vállaló politikusokat terhelte. Többen a baloldali árral együtt úszó képviselők közül a vita hevében sértődötten elhagyták a pártközpontot.47 Mások, így Dobi István el sem jöttek a megbeszélésre. Az a politikailag kissé frivolnak tetsző helyzet állt elő, hogy míg a Zárda utcában zajlott a „tetemrehívás” és az újjáalakulás körüli teendők megbeszélése, addig a Kisgazdapárt felszámolásáért leginkább felelős Dobi az Elnöki Tanács elnökének minőségében továbbra is a Parlamentben, az ország első számú politikai központjában tartózkodott, és jegyzőkönyvek tanúsága szerint november 1-jéig jelen volt a Kormány Kabinet ülésein is.48 Az új összetételű Nagy Imre-kormány október 27-én közzétett 128
