Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

szövetség, a háborúban való részvétel kérdése volt. E téren a Független Kisgazdapárt a Teleki-féle mérsékeltebb irányvonalat támogatta, majd 1942 őszétől az uralkodó körök németellenes csoportjaival fűzte szorosabbra kapcsolatait, de 1943-ban egyértelműen nyitott a Szociáldemokrata Párt felé is.

Noha B. Szabó István külpolitikai orientációját nyilván nem egy olyan epizód alapján kell megítélnünk, amely arról tudósít, hogy sört osztatott a németekkel játszott és magyar győzelemmel végződött futballmeccs után, de ez a történet is jelzésértékű lehet és hozzátartozik egy ember személyiségéhez. 1943-ban egyik aláírója volt annak a Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett háborúellenes memorandumnak, amelyet Kállay miniszterelnökhöz juttatott el a Kisgazdapárt.

Amikor a németek megszállták az országot, B. Szabó István éppen Szegeden tartózkodott. Nyomban a fővárosba indult, hogy megnézze, mi történt a pártközpontban. Budapestre érkezve a Nemzeti Színház előtt összetalálkozott a párt gépírónőjével, aki rémülten újságolta, hogy a németek letartóztatták és elhurcolták a párt képviselőit. Neki is azt tanácsolta, meneküljön. Ezt követően B. Szabó István egy ideig valóban bujkált, de miután azt a hírt kapta otthonról, hogy őt nem keresték, hazatért Békésre. A front közeledtével látnia kellett a közigazgatás szétesését, az „urak futását”. Legutolsó konfliktusa a teljhatalommal felruházott és a Körös-hidat felrobbantani akaró, a leventékből pedig ellenálló csapatot szervezni kívánó jegyzővel adódott. Megegyezésre nem jutottak, de amint visszaemlékezésében írta „másnap reggel, október 6-án minden megoldódott, mert Mucsi jegyző előző este úgy beivott, hogy nem tudott intézkedni, és közben megérkeztek az oroszok”.

POLITIKAI PÁLYÁJA CSÚCSÁN - PÁRTHARCOK TÜZÉBEN

A külvilágtól és a hírektől ugyan még el voltak zárva, de miután a Vörös Hadsereg jelenléte által teremtett új helyzetben aktívan részt vállalt az élet megindításának feladataiból, B. Szabó István számára nem lehetett kétséges, hogy hazája korszakváltáshoz érkezett. Ötvenegy éves, kialakult személyiségű férfi, aki az elmúlt évtizedekben nemcsak megpróbálta, hanem meg is tapasztalta a maga erejét. Önbecsülésének forrása a másik ember tiszteletéből eredt, de a saját igazáért akár a legnagyobb tekintéllyel is hajlandó volt megütközni. Öntudatát a függetlenség alapjául szolgáló tulajdonba és az állampolgári szabadságot garantáló jogrendbe vetett feltétlen hite táplálta. Félreérthetetlenül szemben állt az „úri Magyarországgal”, így amikor annak társadalmi bázisa legitimációját vesztve összeomlott, ezt jogosnak és elkerülhetetlennek tartotta. Nem közhely tehát, amit a Független Kisgazdapárt szervezésének megindítása tárgyában 1944. november 18-án kibocsátott körlevelében írt: „a régi rendnek gyökerestől kell pusztulnia”, amiként nem kételkedhetünk abban sem, hogy őszinte meggyőződéssel kívánta az új, demokratikus Magyarország megteremtését is. 1993-ból nézve e híres-hírhedt levél13 igazi szenzációja azonban az, hogy a jövő alapkonfliktusát a magántulajdon hívei és „ellenségei” között megvívandó harcban jelölte meg. Mivel pedig úgy érezte, hogy e küzdelem kimenetele akár egy évszázadra is eldöntheti az ország sorsát, „nem tekintve a múltat a jövő rovására”, mindazokat a Kisgazdapártba kívánta

113