Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Szerdahelyi Pál: Küzdelem egy irodalmi emlékházért - Hogyan sikerült visszaszerezni Weöres Sándor csöngei házát a hetvenes években?
Tisztelt Szerdahelyi Úr! Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan tudjuk értesíteni az időpontról. Dr. Gosztonyi János államtitkár a jövő héten, 16-án (szerdán) délelőtt várja Önt. Akadályoztatása esetén szíves értesítését kérjük. Budapest, 1978. augusztus 10. Üdvözlettel: Lendvay Árpádné s. k. A levélnek megfelelően tehát 1978. augusztus 16-án megjelentem az Oktatási Minisztériumban, s személyesen adhattam elő az emlékházzal kapcsolatos terveket, illetve referálhattam az eddigi, kudarcba fulladt lépésekről. Gosztonyi figyelmesen végighallgatott, s messzemenő megértéséről biztosított. Mégpedig úgyannyira, hogy teljesen magáévá tette az ügyet, és megígérte sürgős közbelépését. Erre pedig égetően és haladéktalanul szükség volt, mivel az ÁG időközben megkötötte az adásvételi szerződést is a vevővel a Weöres-ház eladásáról, aki a vételárat, hitelt felvéve, sietett kifizetni. így akart az ÁG és a megyei pártbizottság kész helyzetet teremteni. Gosztonyi azonban valóban gyorsan cselekedett. Nem csak arra tett nekem ígéretet, hogy a megyének küldött utasításában, leiratban, azonnal leállíttatja, illetve semmissé nyilváníttatja az ÁG és a vevő között létrejött adásvételi szerződést, hanem kérésemre, jelenlétemben telefonon is leszólt Szombathelyre, a megyei tanácselnöknek, hogy az engem sürgősen fogadjon, és pozitív lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a Weöres-házat a megyei tanács vegye át az ÁG-tól tanácsi tulajdonba, és azt további kezelésbe adja át a helyileg illetékes ostffyasszonyfai-csöngei községi közös tanácsnak. Hála Istennek, így hát teljes sikerrel járt az utam! Alig értem vissza Budapestről, hamarosan megkaptam a megyei tanácselnök levelét is, hogy heti fogadóóráján kész engem fogadni. Ezen lényegében a házügy eddigi állásáról, illetve az államtitkár utasításának a végrehajtásáról esett szó. Mindenesetre ezúttal egészen más volt Bors Zoltán hozzáállása az ügyhöz, mint azelőtt! Látszott, hogy nem cselekedhetett, nem dönthetett önállóan, mert teljes mértékben függött a megyei pártbizottságtól, míg e függés alól fel nem oldotta most egy magasabb fórum, egy minisztériumi államtitkár ellenkező utasítása, amelyet kénytelen-kelletlen most már a megyei pártbizottságnak is el kellett fogadnia. (Ennyit tesz az, ha az ember elhatározza, hogy „felmegyek a miniszterhez”!) Természetesen a hivatalos utat ez esetben is végig kellett járni. Meg kellett várnom, míg a megye átpasszolja az ügyet a járásnak: Bors Zoltán levélben utasította Dala Józsefet, a celldömölki járási tanács vb-elnökét, hogy lépjen kapcsolatba a Sárvári Állami Gazdasággal a csöngei Weöres-ház eladása ügyében, és intézkedjék, hogy a ház az ÁG tulajdonából kerüljön a helyi tanács kezelésébe. Hogy a miniszteri közbelépés nyomán mennyire felgyorsult az események menete, annak bizonysága, hogy az augusztus 16-i minisztériumi megbeszélésünk után alig egy jó hónappal, már szeptember 22-én a következő levél érkezett címemre a megyei tanácstól: Vas Megyei Tanács elnöke 867/1978. Szerdahelyi Pál részére, evangélikus lelkész Csönge Tisztelt Szerdahelyi Úr! Fogadóórámon előadott kérelmére arról értesítem, hogy Vas megye Tanácsa V. Alig néhány nap múlva már megkaptam a konkrét időpontról is az értesítést: 1096
