Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 12. szám - Határ Győző: Életút 3.

- De erről a fiának soha, egy szót se! Margit mama! Megígérte...! - biggyesztette története végére, hadarva, Laci, míg röstellkedve a szemüvegét törülgette.

Nem is igen faggattam Édesanyámat, bár megesett, hogy tettem rá suta célzást, mennyire furdal a kíváncsiság, mi titka volna Lacinak, amit nekem elmondani nem, nem akaródzik, neki pedig kitálal vele. De Édesanyám sohasem adta ki s egy sóhajjal csak annyit mondott, hogy elüsse vele puhato- lódzásomat:- Haj! Ilyen az, amikor az egész ember fáj, fiam. Más ennyiért magát már rég elemésztette volna.

Mintha csak megérezte volna akkor, ami 1966. május 9-én be is következett. De ha jómagam, évről évre át-átruccantam Párizsba, mindig belelopta bőröndömbe az apró ajándékot, amit Lacinak szánt:- Csak ezt a lélekmelegítőt. Meg ezt a kis doboz süteményt, magam sütöttem. Lacinak átadni, fiacskám. Él ne feledd —

S ilyenkor volt is miért a Les Deux Magots-ban, Gara Lászlónak, törül- getni azt a sokdioptriás, könnyes szemüvegét. Jut eszembe: a második dolog, amiért itt szólok róla. Egy este, még 1960-ban, Laci kéziratokat kért; mert hogy olyan rossz alvó. Oda is adtam PEPITO ÉS PEPITA című kisregényem dossziéját. A reggelinél vidámabbnak látszott és évődni kezdett „Margit mamával”.- Mi volna, Margit mama - mutatta oda a narancssárga dossziét - mi volna, ha ezt a regénykéziratot ellopná nekem és a fia tudta nélkül magammal vinném Párizsba? De neki ne szóljon, nagyon kérem: egy szóval se! Megfogadta!

Mindezt a fülem-hallatára; Édesanyám csak nevette.- Beleolvastál? Hogy tetszett?- Beleolvastam és szeretném, ha más is beleolvasna. Tetszett-nem tetszett: nem kötöm az orrodra. Életemben éjnek-évadján ennyit nem kacagtam. Remélem, a hangos üvöltéssel nem költöttem fel a háziakat...

így történt, hogy Gara László a PEPITO ÉS PEPITA eredeti, még otthon gépelt kéziratát magával vitte Párizsba. Ott, „beleolvasásra”, átadta Sauva- geot professzornak (emlékszel még ami a háború előtt féltve őrzött kincsnek számított: a Nagy Sauvageot Szótárra?!) - és a professzor úr, aki az École des Langues Orientales nevű akadémián tanított, elolvasás után a paksamétát átpasszolta tanulmányozásra tanítványának, a fiatal Pierre Groze-nak, akinek a választott szaktárgya ez a két keleti nyelv volt: a hindi és a - magyar...

*

KL És hogy éltetek a „babaházban”: érzékeled-e a különbséget az akkori Anglia és a mai között? Mekkora a különbség?

Lorcsikám: óriási. Elképzelhetetlen. Már mondtam neked, mi volt az első benyomásunk, ideérkezésünkkor. Hogy az időgépen visszautaztunk a régi Monarchiába. Függetlenül a sallangoktól-külsőségektől, hogy itt is volt (és van) egy királyi család, amely előtt a cselédromantika hasra esik: a lényeg más volt. A komótos élettempó? A ráérős ügyintézés? A nagylelkűség, amivel a késést, a szerencsétlenkedést, a tehetségtelenség/rosszindulat bukdácsolá1064