Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Lászlóffy Csaba: Régimódi időjárásjelentés
LÁSZLÓFFY CSABA Régimódi időjárásjelentés Szabó Magdának Gubbasztva bár, székben, bárszéken, végképp legyűrt dührohamok után, kuncogjatok csak gúnyosan, gonoszul, hogy feledékenység lapályán, pihentető nyoszolyán sem nyughat a dombok felől érkező s néz fáradhatatlanul a mohos arcú ködbe-veszők után - pedig hát harmonikusan és csendesen telnek ezen izsáki órák. Sehol a kifosztottak gyanakvása, az álmaikat felélt és újabbkori földönfutóké, kiket nemcsak a vár nélküli puszta fold, de sarcolt tatár, török, vallon zsoldos, és maga a király és maga a párttitkár! Megszűnt a hadihelyzet. Sehol egy billentyűkön keresztülszáguldó csikós (honnan mégis ez a lehangoltzongora-hangulat?). A történelem hátsó traktusából ki tudná előcsalni a daliás uradalmak nagyérdemű férfiait s a habos kőrisfa- hálószobákban, mahagóni ebédlőkben pihegő, pipéskedő hölgyeket, akárha rég kiszáradt búvóhelyeikről a mocsarak gázlómadarait? Dágványos korok s vidékek ellen kevés a hit. (Ha csak egy páncélos kar a délibáb pajzsán! ám a tekintetes vármegyét szolgáló dédapákra feledés les, szikes talajt morzsoló, zsíros televényt dagasztó cinikus idő; sehol vaskesztyű, sehol megkövesedett pusztai ég - nem fenyeget zajos, keserves cipótörés, te fehérkenyér-pus ztító nádifarkas-ivadék!) 1035
