Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez

Baja okát a háborúval hozza kapcsolatba, s keletkezését a következőképp adja elő:

Hadba vonult Orgoványról 1915-ben, mint teljesen egészséges ember - Kecskemétre, a 38. gyalogezredhez, honnét a 21. honvéd gyalogezredhez, Nagysze- benbe tették át, s innét Galíciába, az orosz harctérre vitték el.

Az 1916. évi galíciai harcokban egy gránát a jobb keze mellett esett le, és rengeteg földdel betemette, mely alól egy szegedi illetőségű bajtársa szabadította ki, odamászva. A nagy lég- és földnyomástól ekkor kapta a szívbajt és a nyavalyatörést.

A stanislaui kórházban három hétig feükdt, aztán lábbadozóba került, innét pedig visszavitték csapatához, hol - mint mondja - még úgy remegett, mint a kocsonya, s egyes testrészeit alig érezte.

1916-ban a Csenovic körül folyó nagy harcokban három nap, három éjjel állták már a támadást, s a negyedik nap új rohamra mentek - de a kozákok leverték őket. Annyi volt a halott - orosz is, magyar is -, hogy lépni se lehetett tőlük. Itt eset fogságba.

Szénbányába vitték, de szívbaja havonként még egy egyszer-kétszer jött rá. A vezetők itt is megállapították róla, hogy a bányában dolgoznia nem lehet, azért csak a szobákat takarította.

Mint mondja, itteni orvosok azt írták róla, hogy „senki ne háborgassa” — merthogy a felügyelő kozákok közt igen sok kegyetlen embert volt, kik hamar végigvágtak az emberen.

Mindezen dolgokra élő szemtanú Kéri Sándor orgoványi fiatal gazdaember.

1916. július 5-től 1918. februárig volt a szénbányánál, s akkor megszöktek. 1918. június elejére értek haza Magyarországba.

Ausztriában két hetet megfigyelő lágerben töltött, azután visszaszállították ezredéhez Kolozsvárra, onnét pedig az olasz harctérre. Innét jött haza 1918 őszén a többi katonákkal.

Háromszor volt felterjesztve érdemrendre, de máig se kapta meg. Csapattiszt ura Csernovicnál, ki érdemrendre is fölterjesztette: egy gróf főhadnagy volt.

Hazajövetele után Kolozsváron egy ezredorvos vizsgálta meg, és mást nem mondott neki, mint hogy: „Fordulj, és möhetsz!”

Akkor ugyanis szívbaj a-nyavalyatörése havonta még csak párszor fogta el, most azonban éjjel-nappal többször is rájön.

BEDE BALÁZS magyar költő

0 maga szokta volt neve után odabiggyeszteni kezdetleges versei alá ezt a sokat jelentő szignatúrát.

1918. március 20-án - egy szerdai napon, hogy ebéd után a postára mentem - találkoztam vele a (később: 1928-29-ben katolikus templommá átalakított) gőzmalom mellett. Ekkor ért haza a négy esztendős orosz hadifogságból.

1914. június 28-án hagyta itt a szép sík orgoványi határt. Przemislben 1915. március 22-én, a vár elestekor orosz fogságba jutott, s három esztendő alatt európai és ázsiai Oroszország csaknem minden nagyobb városában megfordult, megtilódott.

Egy kissé bicegve jár, és vastag bambusznád botjával segíti reumás lábait a járásban. A bambuszbot valósággal néprajzi múzeumba illő darab. Keresztben