Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Soltész István: "Szép a kettős székelyhuszár" - Lovaink
ovaink* A búr háborúban elpusztult lovak emlékét megörökítendő, az angolok egy szobrot állítottak fel Captownban. Sokat kommentálták akkori időben a lapok az angolok ezen „spleenjét, a legtöbb ember fejcsóválva tért át a napirendre ezen, előtte teljesen érthetetlen dolog felett. Miért éppen a lónak emeltek szobrot, nem pl. a szarvas- marhának vagy más egyéb hasznos állatnak, amely a hadsereget húsával táplálta, a vonatok szekereit vonta, bőréből felszerelés készült stb.? Ezt csak egy „sportsman” fogja megérteni és ezek közül is csak egy lovasember fogja átérezni, hogy mit jelent a lovasnak a lova. Minden hippológiai könyv bevezetésében olvashatjuk, hogy a ló az embernek leghívebb, leghasznosabb háziállatja, segítőtársa, amely nélkül a sokféle kenyérkereset, így a föld- mívelés, fuvarozás stb. el sem képzelhető. Hány meg hány ember köszönheti lovainak létfenntartását! De hát még a lovas embernek, mit jelent a lova! Barátja, leghívebb bajtársa ez, amely sok esetben életét menti meg s amely neki nagyon sok élvezetes, szép órát nyújt. A föld összes lovas népei már a legrégibb időkben családtagnak tartották a lovat. Ismert dolog az arabok lószeretete. Még a mohamedánok szent könyve, a korán is sokszor megemlékszik a lóról. A korán surahjai közt az arabok kedvence a gyors lovak surahja, járású lovat dicsőít. Ki ne ismerné az arabok mondását, amely azt állítja, hogy a földi paradicsom a ló hátán, a test egészségében és a nő karjai közt van. Mi magyarok szintén lovas nemzet vagyunk, mint lovas nemzet arattuk a legtöbb diadalt, gyors, kitartó lovainknak köszönhettük, hogy hírnevünk bejárta az egész világot. A magyar huszár ismeretes az egész világon és a magyar huszár mintájára szervezték meg Poroszország, Franciaország könnyű lovasságát. A modern haditechnika, a gépfegyver, aknavető, lángvető stb. idejében a ló mindinkább háttérbe szorult, míg végre a büszke paripa teherhordó állattá süllyedt. A háború legelején még számítottunk azzal, hogy más lovasnemzettel összekerülve, kardjainkat lovasrohamban mérhetjük össze a híres kozákokkal, de eltekintve egyes kisebb összecsapásoktól, bizony nem hallottunk attakokról. Miért? Állítólag az orosz hadvezetőség utasította a lovasságot, hogy az osztrák-magyar lovassággal lovasküzdelembe ne bocsátkozzon. Hogy mi ennek az * In: I. Ferdinánd bolgár király nevét viselő 11-es huszárezred háborús emlékkönyve, Szombathely, 1920. A cikk névaláírás nélkül jelent meg; 285-288. p. Szöveghű változatot adunk közre, és az azóta már meghaladott álláspontokat sem korrigáltuk. (Szerk.) 982
