Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Olasz Sándor: "A szó elszáll, a madarak kirepülnek" - Grendel Lajos: Einstein harangjai
jelenetek valóban többféleképpen értelmezhetők, de az elbeszélés egyes pontjait határozottan a kézzelfogható világ szövete öleli körül. Mint ahogy az elbeszélő alakja és modora is közvetlenül és egyetlen egyedi személyiséghez kötve van adva, s ez kölcsönöz egyes részletek filozófikumának is valami föl dies realitást. Az előadás mikéntjére vonatkozó önkommentároknak is van kizökkentő, „kijózanító” hatása, de a nagyon is „hús-vér” testi valójában megjelenített „alanyinak is. Mindez (természetesen) nem fékezi, nem köti meg a költői és bölcseleti elemek tágterű játékát, mégis megfoghatóbbá, átélhetőbbé tesz mindent. Akár a világnézeti töprengésekhez jött kapóra a keleti utazás alkalma, akár a konkrét élmény dúsult gondolati elemekkel, e kettő oly szerencsésen társult, hogy szétválaszthatatlan egységet alkot. Nagy felfedezéseket, igazi gondolati nóvumokat nyilvánvalóan nem tartogat az utazás, az „urgai fogság”, de az esélyt megadja annak feltételezésére, hogy nézésünk „tartja meg a leheletfinoman összefoglaló gerendát a két épülettörzs között”. Ahogy az író is „tündéid” egyensúlyt tart valóság és képzelet, konkrétum és megfoghatatlanság, tapasztalati és transzcendens között. Mindebben a művészet ősi gesztusára ismerhetünk rá: megmutatja a láthatóban a láthatatlant, az elillanóban és egyszeriben azt, ami örök. S teszi mindezt egyfelől az átlagemberi átélhetöség szintjén, másfelől a művészi formálóerö varázsával. 0Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992) OLASZ SÁNDOR „A szó elszáll, a madarak kirepülnek” GRENDEL LAJOS: EINSTEIN HARANGJAI Kassák híres hosszúversének torzított címével Grendel Lajos regényének utolsó fejezetében találkozunk. A hős-elbeszélőt „felettes énje”, Einstein (itt: Utolérhetetlen Énem) figyelmezteti: „Kelj fel és járj!” „Ne csúfolódj! - feleltem. - Elveszett ember vagyok. - Kelj föl és járj! - ismételte. - Nem azt mondtam, hogy a szád járjon. A lábad járjon. A szó elszáll, a madarak kirepülnek.” Míg Kassák versében a meghalás és a kirepülés sokarcú kontrasztja valaminek a befejezését és a reményekkel teli indulást, vagyis magát a váltást, a fordulatot érzékelteti, addig Grendel regényében valójában semmilyen fordulat nincs. A hős ugyan elhatározza, hogy új életet kezd, de a groteszk újrakezdésben csupán arra futja ereje, hogy (munka)helyet változtasson. Ez a váltás azonban - állatkerti gondozói státus elnyeréséről lévén szó - minőségi javulást aligha jelenthet. Közben hősünk körül lezajlott valami zendülés, valami forradalomféle, de a lényeget illetően minden változatlan maradt. Talán nem ok nélkül elátkozottnak nevezett térségünkben minden, s mindennek 359
