Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - Lászlóffy Aladár: A lépegető ember, Jóvátétel-blues (versek)
Más birtokolja Krasznahorkát és ráboruló éjjelét? Más ássa ki, mint krumpli torzsát, fakó lovaink kengyelét?... Más nézi most az ágyú torkát - így legalább pihen e nép! Ha már a házad dobra verték, elverte búzádat a jég, a kártyát pedig úgy keverték, hogy ami maradt, semmiség, téged meg idecövekeltek - e hűség fejében mi véd? Elszólított valami végett a tűzhelytől a kegyes ég, más eszi most az odaégett jó szilvaízes derelyét. Ne irigyeld. Szeresd a szépet, a jövő jobb közérzetét. Viselheted a régi mentét, a molyok ellen úgyse véd a kis- és nagyantant jelenlét, a naftalinja sem tiéd; a Lajosok ha azt üzenték, csak Aztüzenni nem elég! A csinompalkó könyökére, ahol a dolmány huzatos s kijár-bejár az ország vére: a Duna, Dráva, a Maros megannyi vármegye fejében nosza egy foltot hamarost.
