Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Szabó A. Ferenc: "Szkülla és Kharübdisz között" - Hódi Sándor: A nemzeti identitás zavarai
SZABÓ A. FERENC „Szkülla és Kharübdisz között” HÓDI SÁNDOR: A NEMZETI IDENTITÁS ZAVARAI Recenziónk címét a szerzőtől vettük kölcsön. Könyve utolsó fejezetét ajánlja ezzel a mitológiai utalással a figyelmünkbe, jelezve, hogy a nemzeti identitás megőrzése milyen heroikus erőfeszítést, mennyi szinte leküzdhetetlen akadály legyőzését igényli ma hazájában. Hódi Sándor példamutatóan őrzi identitását. Nemcsak azt illik tudni róla, hogy vajdasági, azaz bácskai, hanem minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy közölje olvasóival: adai illetőségű. A még ma is magyar többségű, Tisza-parti kisváros lakója. Könyve utóiratát is innét keltezte, 1990 szeptemberében. Nem akármilyen két év telt el hazája történetében a kötet nyomdába adása és megjelenése között! Ha ezt a körülményt is figyelembe vesszük, s azzal is számolunk, amit ebben az utószóban írt meg, hogy valójában 1983 és 1984 fordulóján vetette papírra művét, még többet érthetünk meg a délvidéki magyarság ellentmondásos helyzetéről. Mert a háború viharos szele alaposan feldúlta ugyan a magyar nemzeti kisebbség korábban viszonylag nyugodtnak tűnő életét, sőt tízezreket menekülésre is kény- szerített, ezt a könyvet mégiscsak kiadták Újvidéken. Miközben hasonló színvonalú, tudományos igénnyel megírt munkát a kérdésről a sokkal békésebb viszonyok között élő erdélyi vagy felvidéki magyar értelmiség nem tudott produkálni. Ebben természetesen a szerző kétségtelen felkészültségén kívül a helyi sajátosságok is szerepet játszanak. Egyrészt a vajdasági magyar tudományosság évtizedeken át kivívott tekintélye, ami jórészt a korábbi jugoszláviai liberálisabb kulturális miliőnek köszönhető, másrészt az új államalakulat, Kis-Jugoszlávia szorongatott helyzete. Egyszerre kell ugyanis küzdenie a maradék államiság megőrzéséért, és az európai demokrácia normatíváinak szimbolikus felmutatásáért. Tehát a hatalom és a kisebbségi szerző közötti kompromisszumos helyzet tette lehetővé a megjelenést. A könyv „recenzense” (mi lektort szoktunk írni), a Pánics-kormány igazságügyminisztere, Várady Tibor volt. Hódi Sándor ebből a speciális helyzetből következően engedhette meg magának, hogy lényegi változtatás nélkül - együtt a Lenin- és a Kardelj-hivatkozásokkal - bocsássa útjára könyvét. Pedig nem opportunista alkat, amit az is bizonyít, hogy napjainkban a vajdasági magyarok egyik legismertebb politikai vezetője. De tisztában van az ottani magyarság helyzetével, a vajdasági autonómia megszüntetése utáni szituációval. Azzal, hogy egy többé-kevésbé nyíltan poszt-kommunista és erős nacionalista töltésű kormányzat van uralmon Szerbiában. Ha ebből az aspektusból nézzük a csaknem egy évtizede leírtakat, amelyek szakmailag korrektek, legfeljebb hozzá kell gondolnunk azt, ami azóta beteljesedett azokból az alternatívákból, amelyeket a szerző megfogalmazott, akkor inkább elismeréssel, mintsem kritikával kell adóznunk a könyv -jelzett citátumokkal is alátámasztott - megállapításainak. A munka első fejezetei az identitás és a nemzet meghatározásait járják körül a nyolcvanas évek első felének magyar és jugoszláv szakirodalma segítségével. A magyarázatok eredetiségét a szerző szakmai képzettsége biztosítja. Aki már könyveket írt az öngyilkosságról, a személyiségtípusokról, nem feledkezvén meg a maga lokális, empirikus tapasztalatairól, annak csak némi továbbgondolásra és rendszerezésre volt szüksége ahhoz, hogy koncepciója összeálljon. így született meg magyar szerző tollából az első nemzetiségpszichológiai kismonográfia. Komoly mértékben gazdagodott ezáltal 923
