Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Ágh István: A Fehérlófia magyar ödüsszeiája - Kemenes Géfin László: Fehérlófia
A kérdésre egyetlen felelet a tehetetlenségben, a számkivetettek életének szabad fölmutatása, kimondani az Operencián túlról, ami volt, ami van itt és ott. Amint „ott ülnek a pádon zöld balonkabátban / gombostű lyuka látszik a kokárda helyén.” Ha végül jutottak valami egzisztenciához, csak a túlélésre találták meg számításukat a fogorvosok, pszichológusok, szűcsök, kárpitosok, ál-üzletemberek, örökdiákok, örök- komornyikok. Valakiknek mondható senkik a reménytelenség küszöbén. megszűnt a valami semmivé lett a semmi semmivé lett semmi lett a semmiből a második semmiből semmi lett semmi semmi lett a végtelenségig a végtelenen túl semmi lett semmi Ám addig zarándoklás Bartók sírjáig a pontosan megnevezett útvonalon, „aki úgy fekszik itt a föld alatt idegen bronztáblák között, mint tömegsírban”, mellette az otthoni esőkabátra térdepelve „adózunk a valódi hazai tömegsírokban nyugvó szent halottaknak is, azon fiataloknak, akik 1956 őszén szembeszálltak a zsarnoksággal”. Idegenben temetett sír a végállomás, a „meghalni csak magyarul lehet” után az idegen földben lakás megfejtett képlete. Az átélt és tudott történelem, a szülőföld és az emigrációs létezés teremti meg a szövegkollázs egyensúlyát, szerkezetét. így lesz forma a véletlenszerűségből. A személyes és az idegen anyagból, az imitációkból és az álszövegekből hiteles valóság. Pound-verstechnika, Borges-apokrif, Misztótfalusi Kis Miklós elmásított mentsége, kitalált Mikes-levél, Bartók-összhangzat szavakból, szócikk Irkutszkról, akis Brezsnyev rém tetteiről, gulág- történet Weöressel, indítvány az erdélyi magyarság érdekében: szerződés pecsenyecsecsemő tenyésztésre, mint Ceause^cu őrületére való rájátszás, kassai útikalauz, mert lenne a gyerekkor-álom állam, a Közép-európai Birodalom fővárosa, ballada a három fölakasztott erdélyi magyar tanítóról, Bánk bán- abszurd íróperi vallatással Illyés átdolgozása ihletésére, költészetfilozófiai esszék, tájszólás, halandzsanyelv. A degenerált szavak alkalmasak az iróniára. „Nyelvem a Féktelenbe / bűnbánó Makkdolna hagymásan-ecetesen / párizsi saláta szt. Furkó Mihály lován szőrtúszos nyerek” „legendula-virgács”, „bingós major-dráma”, „bérpadig, kigulágos-kigúwattig”, „kárperecek”, „rántástól vakolásig”. Szólásoknál kifejezőbbek a parafrázisok: „senki sem próféta saját hazáján kívül,” „hát annyi baj legyen, több is veszett Maiéternél”, kifordítva Kádár elhíresült mondása: „én nem önökkel vagyok, hanem önök vannak énmellettem és ezáltal nincsenek ellenem.” Az idegen nyelv kollázsának amerikai környezetben még erősebb az indoka. Egyszer menekülés „Irónia istennő karjaiba”, máskor elérzékenyülés, „tavasszal legszebb a diaszpóra a kikerics a gólyahír” ahogy a felsorolás mégis ironikus marad a diaszpóra bevágásával, ugyanakkor elszomorít, miként a diaszpóra—virág része a vegetációnak. A Fehérlófia harmadik könyve (A vadászat), az ősi létbe való elvegyülés Fehérló- fia-világa Kömorzsolóval, Vasgyúróval, Fanyüvővel, akik lehetnek P. Arthur, W. Bo- tond, K. Attila, T. A. Illés, Katalin, Ilona. A természet a transzendencia kezdete, s „Mi virágos erdei tisztásokon hempergünk nem flaszteron”. Egyszerre golyósfegyver és íj, ősemberi helyzet, szavak grammatika nélkül: „barlang előtt tűz kéz kinyúl combért”, s rá magas filozofálgatás: „a művész nem a természetet utánozza, hanem tekinthet az érzékfeletti létezőkre is, tehát a művész egy szinten van a Természet Alkotójával...” A költő „nem a giccstől fél valójában, hanem az érzelmeinek való korlátlan átadástól; így válik maga is szövegelemmé... önmaga emberi azonosságát a költői mű létrehozásának érdekében kiürítette, feldarabolta és egyetlen rétegben szétterítette a szövegben.” „De jaj nekem, szennyes földi szókkal hívom szerettemet” - mert csak ez az egyetlen kommunikáció, ettől lesz a kollázs aurája az ének, a zenével magasra röpített nyelv, át az óceánon, haza. 921
