Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Lőrinczy Huba: "Már semminek nem örülök, csak a napsütésnek" - Márai Sándor: Napüló 1968-1975

den adatában megbízható. Ne okvetetlenkedjünk hát fölöslegesen! Ne hánytorgassuk, hogy közismert írók, művek esetében kár a kommentár, hogy ha az „exit” (12.) és a „padre” (17.) értelmeztetik, akkor a „lukrativ” (37.), az „osztracizált” (49.) és az „arti- ficiális” (163.) szintén megérdemelné ugyanezt. Csupán halkan kérdjük: kicsoda „... a biológus Monod” (169.), miért nem szöveghíven fordíttatik magyarra a nietzschei könyveim: Jenseits von Gut und Bőse (215.)? - csupán halkan mondjuk: hibás Alfred Polgar (146.), Hunyady Sándor (149.) és Heinrich Böll (221.) halálának, valamint a Robinson Crusoe (192.) megjelenésének évszáma. Szerintünk nem lett volna szentség- törés, ha a jegyzetek tapintatosan helyesbítik a Napló egynémely pontatlanságait, netán tévedéseit. Márai úgy tudja, hogy Atilla (nem pedig „Attila”) hun király hármas koporsója „a Duna fövenyében” pihen (9.). Ez egyáltalán nem bizonyos. A 13. oldal Arany-citátumába egy helyütt („túlnan”) hiba csúszott. A diárium szerint a fiatal Lukács — többek között — „Heidegger hatása alá került” (212.). Ez képtelenség - Kari Jaspers befolyásával viszont számolhatunk. Márai (Fenyő Miksát vádolván emlékezetkihagyással) azt állítja: „... soha, egyetlen alkalommal nem írtam a Nyugat című folyóiratba”, mert „Osvát és aztán később mások szerkesztési szempontjai számomra túlságosan ezoterikusok és eklektikusok voltak” (201.). Nos, nem Fenyő Miksa, hanem a naplószerző feledékeny (?). Ámbár nincs a kezünk ügyében a folyóirat repertóriuma, bizton mondhatjuk: 1919-ben Török Gyuláról, 1935-ben pedig Jules Renard-ról publikált esszét Márai a Nyugatban - s aligha csak e két cikkével szerepelt. Egy elírás - nem tudhatni, kinek a hibájából -: március 25-ét semmiképp sem követheti 16-a (111.), s végezetül: a „Nyelvében él a nemzet” híres formulája nem Kölcseytől ered (148.). E sokaknak (Bessenyei Györgynek, Széchenyinek, Arany Jánosnak stb.) tulajdonított szállóige szerzője Kován' László, múlt századi néprajzkutató (vö.: Grétsy László: Nyelvében él a nemzet? In: Édes Anyanyelvűnk, 1991/1—2.).

Távoztában Amerikából - bizarr, meghökkentő ötlet —, Márai beszélni akar Mr. Máraival, fölhívja hát hajdani lakását, hol másfél évtizedig élt (278.). A kísérlet - noha a telefont felveszik — természetesen kudarcba fúl, az epizód jelképességéhez viszont nem fér kétség. Az idő irreverzibilis, a személyiség pedig kontinuitásában is diszkon- tinuus. Nincsen mód egykor volt önmagunkkal beszélni.

(Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, 1993)

917