Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
KÓRÓ És még mennyi van! Ezer karod se volna elég hozzá! FÉLNÓTA Nagy a te néped, mint mondám, uram. TEPSIFALAT No felfelé a hídra, sipirc, báró uram! (Ráncigálja.) KÓRÓ Ejnye már, de kapitányos lettél! Vigyázz, a rossz asszonyokat itt az oroszlánoknak dobják! (Lassan mennek fel a hídra mind: a vitézek, Kóró, a hölgyek. Ebihalászék. A lentiek integetnek. Kis csend.) BEATRIX (font a hídon) Áldjon Isten! (maga elé) Minden boldogság itt sajog egy kicsit... (Hangosan.) Jaj, majdnem elfelejtém: ó uracskám, mondd szeretsz-e még? S ha igen, mennyire? MÁTYÁS Ó igen! Nagyon! De már rúg- kapál a lovam... hogy szobornak visszamenjünk! LÓ Még jó, hogy eszébe jutottam. Ló nélkül az ember még csak nem is szobor. S ember nélkül mi sem vagyunk lovak, úgy bizony... (Indul Mátyás és a Ló.) FÉLNÓTA Állj! Állj! En az új kolozsvári bíró megparancsolom, hogy addig senki se hagyja el helyét, amíg a taps majd a végéhez nem ér... Oroszlánok és oroszlán gyomrában lévők, locsizó császárok, minden rendű-rangú... elő a tapsra, úgy bizony! (Megjelenik többek között Aggató is. Az oroszlánra mutat.) AGGATÓ (sántikálva) Megemésztette a kislábujjamat ez a beste, még szerencse, hogy véle a tyúkszememet is! MÁTYÁS Lám csak: hasznos a büntetés! Tapsra fel hát! Éltessük e nép jókedvét most és mindörökkön! Tapsra, tapsra fel! (Hajlonganak.) Vége 876
