Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

BALJÁNTALJÁN Válj, hadd üljek kis­sé ihletem márvány és bronz tojásain. (Leül, mint Rodin híres szobra. Töpreng. Felugrik.) Heuréka, heuréka! Nem pipált ilyet Európa! FURFANGOSI Bökd ki, Tálján, bökd ki! BALJÁNTALJÁN Eddig úgy volt, hogy a szobrot kikupálom, hogy reád üssön képe. FURFANGOSI így volt, bizony így. BALJÁNTALJÁN Hanem a szobor el­tűnt. FURFANGOSI El, hogy az a magassá- gos.v BALJÁNTALJÁN No, ha eltűnt - a te arcodat kell egy kissé a szobor képére alakítani! (Kis szünet.) FURFANGOSI Micsoda? Az én arco­mat akarod összefarigcsálni! Ezt már javallottad egyszer, te széltoló! (Meg­rázza.) BALJÁNTALJÁN Eressz! Nem érted, mit mondok? FURFANGOSI (elereszti) Nem! BALJÁNTALJÁN Hisz nem te hasonlí­tasz Mátyásra, hanem a király hason­lít rád! (Apró csend.) FURFANGOSI Az már igaz lehet. Mondták mások is. BALJÁNTALJÁN Mint két vízcsepp, mint két sündisznó, mint két ólomka­tona, épp úgy hasonh'ttok! FURFANGOSI Hisz annyi az én roko­nom, mint a pondró! Még azon a földön is, amit a hajósok netán ezután fedez­nének fel... Csupa-csupa rokon, egyik híresebb, mint a másik! Még a csilla­gokon is élnek őseim! BALJÁNTALJÁN No látod! Hát akkor egyszerű. Ha Mátyás hasonlít rád - a te szobrod váija majd a császárokat! Ok úgyse tudják, miféle szobor volt itt: szobor szobor — nékik egykutya! (Kis csend.) FURFANGOSI Hát igen, de erre nem lesz már idő! Minden percben jöhet­nek! Hogy faragod ki addig? BALJÁNTALJÁN A bronzot öntik, bí­ró. Mi pedig a bronz fürdővizével szé­pen kiöntjük Mátyást és maradsz he­lyette - TE! FURFANGOSI Nem értem ezt az ön­tést.^ (Pislog.)^ BALJÁNTALJÁN Már ki is vagy önt­ve, bíró! (Felemeli a zsákot.) Ebbe bújsz bele! Felülsz szépen lovadra, akit pedig ebbe bújtatunk! (Felemeli a másik leplet.) (Kis szünet.) FURFANGOSI Nem értem, hogy lehet egy szobor kemény, mikor ez a palást vagy mi, olyan, mint a rongy. BALJÁNTALJÁN Keménységét az ad­ja, ami benne volt. Ami, ha kiszáll be­lőle - összemegy. Te belebújsz és is­mét kemény lesz, mint a kő, akarom mondani, mint a bronz! FURFANGOSI A nemjóját, dehát hogy állok én e zsákban mereven, tűző na­pon! BALJÁNTALJÁN Mi sem egyszerűbb! Előbb egy másik zsákba bújtatunk! FURFANGOSI Miféle zsákba? BALJÁNTALJÁN Egy vászonzsákba! No abba belebújtatunk, aztán a zsákot leöntjük gipszes lével, megvárjuk amíg megkeményszik, aztán, uzsgyi, bele ebbe a bronzpalástba... és kész a szobor. A talpazatát kerékre szerel­jük, hogy tolható legyen... ha süt a nap árnyékba gurítjuk, ha eső esik, az eresz alá. FURFANGOSI (száját eltátua) Mint a hintalovakat? BALJÁNTALJÁN Épp mint a játék lo­vakat! FURFANGOSI (elismerő) Van vágott- dohányod, te Baljántalján! (Fejére üt.) BALJÁNTALJÁN Dohánytermő vidék. (Rohan lélekszakadva Babadaga.) BABADAGA Jaj, jönnek! Jönnek! FURFANGOSI Kicsodák, te?! BABADAGA Az ördögök, a zsarát-ör- dögök, meg az erdei boszorkák! Jaj most majd bosszút állnak az öt ara­nyadért, hogy nem hetet adtál nékik! FURFANGOSI És a hat ezüstöd? Elég a gágogásból! Sereget gyűjteni azon­nal! Majd mi megmutatjuk! Sereget, sereget! BABADAGA Ki jön a mi seregünkbe, Gúnár? 861

Next

/
Thumbnails
Contents