Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
(A góré mögül előráncigálja Beatrixet és Tepsifalatot. Mindkettő kissé elváltoztatott hangon beszél.) TEPSIFALAT Ereszd el a hajamat, te beste! BEATRIX Hé, sintér, ne csavard karom! MÁTYÁS Kóró! Küldd szélnek e kerge libákat! (Széles gesztus. Maga elé.) Mi az, már ritmusban beszélek? KÓRÓ (szavaló póz) Lám, futottunk két árva boszorka elől, ki nejünk volt — és íme, sorsunk boszorka-országba dobott! (Meglepve.) A veretes ritmus, e királyi kór bizony reám ragadt! MÁTYÁS Mindez az úr büntetése rajtunk, az bizony. Ki vagy, te csókalény! BEATRIX Félnóta küldött, üzenettel! KÓRÓ Micsoda? Te ostoba tyúk, hisz Félnóta ott strázsál a sátrunk előtt. TEPSIFALAT Igen? Akkor ezt ki küldi? (Nyújtja a kosarat.) Gombát szedett néktek. Remélem: bolondgombát. MÁTYÁS Nincs időnk rájuk! Dobd ki őket, de kosarastul együtt! BEATRIX Az erdőből? túl sok lenne az! Bővebb kebel illik egy királyhoz. MÁTYÁS Nocsak! E vérmes varjúcsőr vérszemet kapott. BEATRIX Jobban fél kelmed egy varjúcsőrtől, mint egy oroszlántól! MÁTYÁS Mit beszél ez? TEPSIFALAT Azt a csipogóját, jól mondja társnőm! Mit meg nem tenne a fess medve egy sajtos varjúért! Ha nem félne, még tán egy oroszlánnal is bajvívásra kelne! MÁTYÁS Lássalak csak! (Azok elugrálnak. Mátyás és Kóró követi őket, hogy végre szemükbe nézzenek.) BEATRIX (megáll) No ebből elég! (Kisimítja haját arcából.) (A másik is. Kis csend.) MÁTYÁS (elhűlve) Magasságos ég! Beatrix! Miféle celecula ez? TEPSIFALAT Retyerutya, felség. Toprongy rangadó! (Kóró befogja a neje száját.) MÁTYÁS Beatrix, téged kérdeztelek! BEATRIX Felség! A felség rongyokban is felség! MÁTYÁS (panaszosan Kórónak) Minden hajaszála egyenként égnek áll! Az egyik hupikék, vert-veres a másik! (Valóban.) BEATRIX Nem áll rosszabbul, mint hajdanában vagabundus uramnak ál- bajsz s álszakáll! KÓRÓ (nejéhez) Vettem néked csizmát, pirosat! Csalán csípi mégis sarkodat! TEPSIFALAT Meghemperegni a zöldben, úgy bizony! (Buckázik egyet.) Fodormentában s mindenekben! MÁTYÁS Elég legyen! Mit kerestek itt? (Kis csend.) TEPSIFALAT Mondjam én? (Asszonyához.) BEATRIX Nekünk is kedvünk szoty- tyant egy kis csavargásra! TEPSIFALAT Jöttünk kegyelmedék után! KÓRÓ No, akkor láthattátok, az én uram szövetséget kötött még az ördöggel is a nagy cél érdekében! BEATRIX Aligha kellett volna azt! MÁTYÁS Egyszer én is kipróbálhatom ezt az úzust. Ördög ellen ördögöt szegezni! BEATRIX Mi dolga kegyelmednek erdei ördögökkel!? S miféle nagy célról beszél! MÁTYÁS Csak úgy. Istállót takarítok én is, itt e kerek erdőn! Hanem felség- tek mi járatban erre? TEPSIFALAT Felség, mondjuk meg az őszintét nekik? (Asszonyához.) BEATRIX (bólint) Kíváncsiak voltunk, merre kalandoznak! TEPSIFALAT Merthogy nem hittük el azt a langaléta népet! Bocsáss meg, édes uracskám, báró Kóró! (Elpityergi magát.) KÓRÓ Ejnye már, az erdő egerét itatni! (Zavart, gyöngéd.) (Mátyáshoz halkan.) No most lebuktunk, felség! BEATRIX Te is bocsásd meg Mátyás király, hogy kételkedtem szavadban! (Megfogja ura kezét.) MÁTYÁS (félre) Addig járt korsónk a kútra... (hangosan) Hát mi tagadás: nékem kell tőled bocsánatot kérnem, s ne vegye isten bűnömül, de én egy igen nagyot füllentettem néked. Tudod, én csak egyszer szeretem monda851
