Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
LUNGUPUNGU Szavamra, ez csoda. Hé, ki vagy te, honnan származol? FÉLNÓTA Őseim Szószerintországból indultak világgá! LANGÁLÉT Ahá, ti vagytok a szószé - rintek! Szélhordta népség, mondhatom. FÉLNÓTA Büszke nép, mint akármelyik, felség. Nem forgatjuk túl sokat a szót! Ettől gyűlt meg mindig a bajunk. AGGATÓ Csaló! Szélhámos! Megyek, megnézem, ki főzte ezt a kását! (hátra megy) LUNGUPUNGU (alig palástolt gúny) No... nem leled a kondért? FÉLNÓTA Megleli, csakhogy szakállas a kondér, s meglepődik tőle! (Aggató épp jön egy öregecske, szakállas emberrel, aki pislogó szemeit dörzsöli.) DÉLNYUGAT CSÁSZÁRA Ejnye, micsoda jogtalanság! Legjobb álmomból ébreszteni fel. Alkotmányos jogomra mondom, engem az ágyból nem húz ki senki reggel kilenc előtt! LANGÁLÉT Ki vagy, te pattogó manó? DÉLNYUGAT CSÁSZÁRA Délnyugat császára vagyok! AGGATÓ Azt mindenki mondhatja! Hol a koronád, vén csavargó? (Szavát sem hiszi.) DÉLNYUGAT CSÁSZÁRA Elvesztettem, ahogy két császártársamat is. Eltévedtünk a rengeteg erdőben. Az egyik tündér azt mondta: erre, a másik arra... így aztán hárman háromfelé. Fáradtan elaludtam hát, s szépen húztam is a csendest, amikor... AGGATÓ Ez az! Húzta a csendest! Most mutasd meg te bolondgombász, mutasd csak meg azt a húzott csendest! __ FÉLNÓTA Annál mi sem könnyebb! Húzta a csendest, úgy bizony. Látom is nyomát. (A fiivön elmegy a góré mögé. Hangja.) Megvagy te csendes! Már húzom is. (Egy madzagon vakondot vonszol be, az jócskán ellenáll, de némán.) LANGALÉT Szavamra, egy vakond! LUNGUPUNGU Vágd el a pórázát, derék bolondgombász. FÉLN ÓTA A számból vetted ki, jóra való komám! (Kioldja a madzagot, a kis vakond ahogy csak bír, elsiet.) AGGATÓ Húzta a vakondot, de nem a csendest! LANGALÉT Ejnye, te Urémiás, kell-e csendesebb egy kis vakondnál?! AGGATÓ Hohó! Hisz már a csendes sincsen szó szerint! A vakondok szó - csak az lett volna szó szerint, uram! FÉLNÓTA Tökéletes csak az Úristen lehet, te szegény hibbant ember. Meg aztán minden átgyűrűzik valami másba, tudod-é? Érthető az érthetetlenekbe... érthetetlen meg az érthetőbe... A szó szerint a szó szót követ világba... s így a végtelenben... AGGATÓ No ez bolond! Valóban! (körülnéz) Kezd későre járni. Gyújtsunk lámpát! (Töklámpást gyújtanak. Távolról nagy zaj, furcsa zenék.) Az ördögök! Készülnek ünnepükre. Ilyenkor nagyon veszélyesek! LUNGUPUNGU Ez egyszer igazat mond tudós hentesed! (halkan) Menni kell! Nem gabalyodhatunk még vélük is csatába. Minden erőt Pöszméte várához kell tartogatni, felség. (Int a katonáknak.) Indulás! A töklámpásokat! AGGATÓ Ezekkel mi legyen! (A császár közben újra elbóbiskolt.) LANGALÉT Hagyjuk! Bolond bagázs! (Gyorsan eltűnnek.) BEATRIX Köszönjük, édes Félnóta, olyigen köszönjük! TEPSIFALAT Hallották? Ki hitte volna? Langalét király! Felség, mégiscsak vannak langaléták! Akkor meg pláne kén’ urunkkal beszélni! Nem érted: vannak langaléták! FÉLNÓTA (jelentőséggel) Vannak és van Pöszméte vára is! Úgyhogy indulnom muszáj! BEATRIX Várj! Hol van az uram!? ... FÉLNÓTA Arra! Menjetek a bikk- makkfák tövénél. Vigyétek el ezt a kosárka gombát is nékik! TEPSIFALAT Etessük meg véle az urunkat, igaz-é? (hátba vágja) FÉLNÓTA (köhög) Tisztelt urad, báró Kóró a sátrakhoz állított, őrködjek, míg a csapat alszik... meguntam, s 847
