Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

kutyaárus Budán és még sokan mások: tanácsosok, szolgák, bendös tündérek, erdei boszorkák, zsarát-ördö- gök, vásári népség, miegymás társaságok, no meg a csinnadratta-katonák! Történik ITT és MOST mi történt ott és akkor dallal, tánccal, pantomumusokkal, sipító dobbal, happogó hegedűkkel, fésűfurulyával, pitypangpitymalláson, vaíjúvirradáskor, különös­képpen meg május 33. úgy dereka táján, fagyos farsang nyomán, nyári maskarétán igazsá- gos-vigaszságos NAGY UDVARI JÁTÉK Mátyás katonája Békés vármegyének harcos katonája a bíró mellett Pöszméte várában ugyanott II. RÉSZ (Még el sem távolodnak Mátyásék, a jobb oldalon máris feltűnik bangalét, Lungu­pungu, Aggató és néhány vitéz; utóbbiak a háttérben mozognak.) LUNGUPUNGU Már jól bennjárunk a rengetegben, felség. Három fertály óra és megpillantjuk szép Pöszméte várát. LANGÁLÉT (lelkes) S általa új út nyí­lik Dél és Észak, Kelet és Nyugat felé! És az egész földre kiterjed majd Lan- galét uralma! Apropos, megvan-e már a himnusz? AGGATÓ (kapták) Megalkottam, fel­ség! Kész van a huszonnyolcadik vál­tozat! LANGÁLÉT S a birodalmi címer? AGGATÓ Felség, a címerünkön immár kilencvenkilenc aranysörényű orosz­lán úszik a kékséges világóceánban. És ott sose nyugszik le a nap! LANGALÉT Úgy van, címerünkben nem nyugszik le a nap soha! LUNGUPUNGU Tán állandóan űz­zük? (mogorva) LANGALÉT Ej, tökfilkó tábornokom. Oly széles a birodalom határa, hogy valahol mindig felkél benne. LUNGUPUNGU Már elnézést: az égen igen, de nem a címerünkben. AGGATÓ A címer közepén egy lámpás­bogár jelképezi az örök napot. Foszfo- ros szárnya majd világít. LUNGUPUNGU És ha megölik? AGGATÓ Akkor új bogarat fogunk. LUNGUPUNGU Es ha az is..., ha mindegyik megdöglik?! AGGATÓ A foszfor nem döglik meg, tá­bornok úr, csak a lámpásbogár! LUNGUPUNGU Téved, tudós! A fosz­for is megdöglik egyszer, ha már nem lesz sehol egy bogár! LANGALÉT Ne acsarkodjatok egy­másra, inkább azt mondjátok meg, ki ez a két boszorka, aki közeleg! (Lecsapnak rájuk.) AGGATÓ Hij, ez harap! Micsoda csőr! Borzos tyúkok! Kik vagytok némbe- rek? (A két nő, akiben alig ismerjük fel Beat­rixet és Tapsifalatot - mélyen hallgat.) LANGALÉT Ezek megnémultak! Ősi címeremre, világbíró kardomra mon­dom, (rácsap a szablyára) elő a bicsa- kodat, Aggató Urémiás, és vágd ki a nyelvük, ha úgyse használják semmi­re! TEPSIFALAT Ha kivágják, még annyit se szólunk. (Aggató nyakon vágja.) AGGATÓ Hallgass, te boszorka! TEPSIFALAT Ne nyaggasson nyakle­vessel, úgyse ér el semmit! AGGATÓ Nem nyaggatlak, inkább ág­ra aggatlak, te beste! (belerúg) BEATRIX Hallgass Tepsikém, ebből én kinézem! Bakó ez, nem egyéb. AGGATÓ Pofa be, te tyúkeszű! (kezét csavarja) Tudod, ki vagyok én? Doktor írástudó! BEATRIX Jaj! Miért nem hallgattam jó uramra! Eressze el! Attól még lehet bakó is. Láttam én hasonlót! 845 EBIHALÁSZ ELSŐ SZEKÉRTOLÓ SZOLGA MÁSODIK SZEKÉRTOLÓ SZOLGA PESTBUDAI JÁNOS MAJSZTER-MESTER KÚNÓ PANDÚR ELSŐ TANÁCSTAG MÁSODIK TANÁCSTAG OROSZLÁNOK EBEK PARIPÁK

Next

/
Thumbnails
Contents