Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Bakay Kornél: A burgenlandi székelyek
BAKAY KORNÉL A burgenlandi székelyek A cím valójában történeti torzszülemény, mivel „Burgenland” csak 1921. november 13-a óta létezik,1 a székelyek ellenben a XI-XII. században éltek - többek között ezen a vidéken is — ezen a néven. 1977-ben megjelent egy félezer oldalas könyv Felsőőr történetéről,2 ám a szerzők, különös és érthetetlen módon, az őrvidéki székelység kérdéskörével egyáltalán nem foglalkoztak! Tóth Endre taglalja ugyan a Kr. sz. utáni 5-8. század történetének főbb pontjait, jószerével azonban az a legmaradandóbb megállapítása, hogy „Diese vierhundert Jahre sind in der Geschichte unserer Gegend wahrlich die dunkelsten und trübsten”.3 Fodor István marxista vonalvezetésű írásában keveset érő sémákat sorol fel, mint például: „Die Vorstellung, das soeben eine neue Heimat erobernde ungarische Volk sei ein stolzes Reiterheer in prächtigen Gewändern gewesen, ist bloß geschichtliche Illusion”. Vagy: a hadakozó, kalandozó magyarság nem tudott volna fennmaradni, amint a hunok és az avarok sem maradhattak fenn stb.'1 Mindössze néhány bekezdést szentel az őrvidéki helyneveknek, megerősítve azt a korábbról is jól ismert állítást, hogy az Őrvidéken őrök szolgáltak.5 Az általában sokkal alaposabb Érszegi Géza általános igényű történelmi összefoglalója, a mi témánk szempontjából, szinte semmit sem tartalmaz.6 Nehezen magyarázható ez a magatartás annak ellenére, hogy Benkő Lo- ránd 1947-ben leírt szavai, tulajdonképpen mais érvényesek. „Nagyon sokan és nagyon sokat írtak már a székelységről. Homlokegyenest ellenkező föltevések és vélt eredmények váltogatták egymást anélkül, hogy megnyugtató megoldás született volna. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy még mindig alig van a magyar történelemnek olyan homályos és felderítetlen pontja, mint a székely kérdés. Csöppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a tömérdek székelységkutató legnagyobb része csodabogarakat szült és a komolyabb eredményekben is több a föltevés, mint a bizonyított igazság.”7 Valójában két fő nézet van. Az egyik szerint a székelyek nem magyarok, csak „elmagyarosodtak”, a másik álláspont szerint éppen ellenkezőleg: a legősibb magyarok. A sok alváltozat közül Hunfalvy Pálé képvisel értékelhetőbbet, aki szerint a székelyek a legkülönbözőbb származású királyi telepesek.8 Maga a székely szó késztetett többeket arra, hogy idegen etnikumot feltételezzenek. A legkorábban csak a XI. század végén feltűnő „scicul”9 (később: scichul, sicul) Thúry József ötlete nyomán, majd Németh Gyula szabatosabb kifejtésében10 az eszkil bolgár-török névből származott volna. Ez a vélekedés meglehetősen széles körben elterjedt, főként Györffy György munkálkodása révén,11 aki nemcsak elfogadta ezt a vélekedést, de lépten-nyomon hangoztatja, hogy a „székelyek elmagyarosodtak”.12 Nem csoda, ha Fodor István még 1992-ben is ezt hirdeti.13 A székely-eszkil azonosítás nemcsak azért hibás, mert az ótörökben a „herceg” szó nem szikii (eszkil), hanem szilik,14 hanem elsősorban azért, mert a székelység nyelvében semmiféle török nyom nincs.15 Valójában egyik alváltozat volt az, amikor feltették, hogy a székelyek a honfoglaló magyarsághoz nyolcadik törzsként csatlakozott kabarok leszármazottai.16 A török eredet nyomós érveként szokták emlegetni a székelyek törökös nemzetségi szervezetét, a „török rovásírást” és a sajátságos adózásukat. 804
