Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből
Janus pannonius quinqueecclesianus Antistes de Marsilio ficino Florentine Nuper in Elisiis animam dum quero platonis Marsilli Samius dixit in esse senex mert ugyanez Telekinél a következő: Nuper in Elysiis animam dum quaero Platonis, Marsilio hanc Samius dixit inesse senex. A Ficinus-kódex bejegyzéséről ugyan Abel is úgy gondolta, hogy talán Janus Pannoni- usé, de a kódexben Nagylucsei Dóczy Orbán püspöksüveges címere van, ami 1483 előtt nem lehetne. így ez a kódex aligha lehetett Janusé, s a bejegyzés is aligha származik tőle, egyébként az írás sem egyeztethető a pécsi püspök biztosan meghatározható kézírásával. Marad tehát végül is Janus néhány aláírása a királyi okleveleken, illetve azok egyike bővebb szöveggel: Emendata in can(cella)ria in dictione. pridie. Io. Q., s egy évvel később, 1465-ben a bolognai tanácshoz írott levele. Az egyik ugyan az oklevél írását utánozná, a másik pedig gondos levélírás, mégis Janus írásának jellemzői mindkettőben követhetők. Nos, Janus jellegzetes p betűi, eltérő távolságban húzott szárú ro-jei stb., világosan felismerhetők a nikolsburgi feljegyzésen. Jellegzetesen ferde, hosszan lehúzott I betűje (lúd, Ianuarius, Iunius, Iulius) ugyancsak szembeötlő, de igen lényeges, hogy a Ianuarius és a Iunius hónapneveket ferde ereszkedéssel írja, mintha éppen nevét (Ianus) írná. Nyilvánvalóan egy János feljegyzéséről tanúskodik, hogy az ábécékben egyébként szokatlan helyre kerül a j, közvetlenül az ábécé nevét adó (abecedarium) betűk után: a, b, c (ne, ck, cs, ncs), d (nd),j, e, f...l A nikolsburgi feljegyzések tehát Janus Pannonius feljegyzései. Tőle származik természetesen a héber ábécé és a héber hónapnevek leírása is. A pécsi püspök héber tanulmányairól eddig nem volt adatunk, illetőleg Galeotto Marziónak 1465 vége felé írott levelében a következőket olvashatjuk: „Quodsi didiceritis (Graecam), ego mox Iudaicam ediscam et ex Hebraeis codicibus bibliothecam inseribam”, azaz: „Ha megtanulnátok (görögül), akkor én zsidóul tanulok és héber kódexekből állítok össze könyvtárat”. Ezt a — tréfásnak is vehető - fenyegetést a Janus-irodalom nem vette komolyan, holott az már kezdeti héber stúdiumokra is utalhat. Lővinger Sámuel a nikolsburgi héber feljegyzéseket „egy orientalista érdeklődésű, XV. századi tudós hiányos és hibás másolatának tartja, aki előzőleg a héber nyelvet nem ismerte s a héber írást sem tudta írni, kezében nem volt meg annak ductusa, nem ismerte annak szabályait sem”. Ez tehát pontosan illene Janusra, amennyiben az idézett levélrészletet komolyan vesszük. Márpedig alighanem komolyan kell vennünk. Ha ugyanis Csapodi a Corvina görög-latin voltát azzal magyarázza, hogy ezt a sajátos kétnyelvűséget, illetőleg annak indíttatását a Janustól konfiskált könyvek adták, akkor ugyanezzel kell magyaráznunk, hogy Johannes Brassicanus szerint a Corvinában héber kötetek is voltak. A Corvina Benczédi Székely István 1559-es Világkrónikájában is említett héber kötetei tehát bizonnyal Janus Pannonius könyvtárából származnak, mint ahogy a nikolsburgi héber feljegyzések vegyes, askenázi és szefárd jellegzetességei is elsősorban Eszak-Itáliára utalhatnak. Janus valóban foglalkozott hát a héber nyelvvel, ez az érdeklődése bizonyára 1465-ös itáliai útján alakult ki, s aligha lehet független grammatikai tanulmányaitól. Hogyan került Janus feljegyzése Morvaországba? A pergamenlapot egy olyan kódex hátsó védőlevelének használták, amely Bartholomeus Anglicus: De proprietate rerum című, Nürnbergben 1483-ban kinyomtatott munkáját tartalmazta. Az első lapon a tulajdonos címere és neve is megtalálható, eszerint a kódex Philip(p)us de Penczicz birtokában lett volna. Pencici Fülöpöt ugyan nem ismerjük, de a család az Olmütztől 794
