Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből

A Grammatikában ugyan az új bort rejti a mély pince, Janus versében pedig a magot, az azonban aligha kétséges, hogy e versek között olyan kapcsolat van, amihez még hozzájön a nőmén habere kifejezés használata itt is, ott is, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, mi több, azt kell megállapítanunk, hogy a Sylvester-féle grammatika idézett versei Janustól származnak. Ez pedig, a korábban elmondottakkal együtt azt jelenti, hogy Sylvester Grammatikája tartalmazza Janus grammatikáját. Ehhez kapcsolható még, hogy a grammatika felosztása: orthographia, prosodia, etymologia, syntaxis azonos a Guarino-iskola egymásra épülő kurzusaival, s ugyanez a beosztása a spanyol Nebrija 1492-es grammatikájának, ő pedig 1463-1470 között Galeotto Mar- zionak volt tanítványa, aki, amellett hogy a Guarino-iskolához tartozott, Janus legjobb barátja is volt. Ilyen egyezés egyébként Melanchton latin nyelvtanával is van, ez azonban Balázs János szerint „nem sokat bizonyít”. Tegyük hozzá, Melanchtonnál vannak egyéb olyan jegyek is, amelyek a Guarino-iskolára mutatnak. Ugyancsak Janushoz lehetne kapcsolnunk a Sylvester-féle grammatika azon megjegyzését, amely az olaszok latin és olasz kiejtésére vonatkozik. Balázs szerint ugyan Sylvester „tudhatott vagy olvashatott” olaszul meg franciául is, ezzel szemben tény az, hogy a wittenbergi diák még németül sem tudott. Janus viszont nem hogy tudott olaszul, de Jacopo Antonio Marcello olasz verseit latinra is fordította. A Sylvester által írottak egyébként a nem kimondottan „grammatikai” részekben jól elválaszthatók attól a szövegtől, amelyet Janusénak gondolunk, egy beható filológiai elemzés bizonyára az egész Sylvester-féle grammatikából ki tudja választani azt a szöveget, amelyet felhasznált.

Noha nehezen mondhatjuk, hogy „csaknem minden nagy humanista írt grammatikát”, a fentebb részletezett adatok alapján Janus Pannoniust mégis azon humanisták közé kell sorolnunk, akik írtak grammatikát. Baranyai Decsi értesülése Janus elveszett nyelvtanáról tehát valós tényt rögzített — igaz ugyan, hogy a fentiek szerint ez a munka nem veszett el, hanem beleveszett Sylvester grammatikájába. Egyebekben valamit arról is mondhatunk, hogy mikor íródott Janus grammatikája. Battista Guari- nonak az a verse, amelyből a Quinque Ecclesia példát idézi, 1465-ben készült, amikor a pécsi püspök Itáliában járt követségben. Láthattuk azonban, hogy a Cibinium és talán a IBrassovia példák Janus 1467 végi személyes élményeit rögzítik, így a grammatika keletkezését legkorábban erre az időre tehetnénk. Nem valószínű aztán a Vitéz-féle összeesküvés miatt, hogy Janus ezt a munkát 1471 elejénél később írta volna, tehát elkészülését durván 1467—1471 közé tehetnénk. Bizonyos megfontolások azonban inkább amellett szólnak, hogy ezen időszak kezdetéhez közelebb keressük a grammatika megírásának idejét. Janus ugyanis 1468-ban részt vesz a cseh háborúban, 1469-től pedig szlavón bán, s mint ilyen, a délvidék török elleni védelmével van elfoglalva. Nyilván nem véletlen, hogy 1469. szeptember 13-án írt leveléhez fűzött epigrammájában a következőket mondja: „Mars katonája vagyok, otthagytam érte Apollót” (Nunc Marti miles non Phoebo servio vates). Maga az epigramma ugyan egyáltalán nem igazolja, hogy Janus elhagyta volna Apollót, s hasonló panaszokkal korábban is találkozunk nála, de az ismert események arra utalnak, hogy ekkortájt éppen legfeljebb verseket, s nem nagyobb munkát várhatunk tőle. Másrészt nehéz elgondolni, hogy egy olyan tudományos és tanításhoz használatos munkának, mint a grammatika, ne lett volna valami köze az 1467. június 5-én megnyíló pozsonyi egyetemhez, az Academia Istropolitanához. Ezt éppen Janus 1465-ös követjárásának eredményeként engedélyezi II. Pál pápa, s Janusnak ismerünk is egy „A rektorhoz” címzett versét, amelynél inkább a pozsonyi, mintsem valamely ferrarai rektorra kell gondolnunk. Nyilván nem véletlen, hogy ez idő tájt a nála egyébként ritkán szereplő Mercuriust, a szólás és tolmácslás istenét említi. 1468 tavaszán írta ugyanis „Galeotto bajvívása” című versét, amely Galeotto Marzio és egy Halesus nevű vitéz között a király és Vitéz János jelenlétében, Esztergomban történt párviadalát meséli el, Mátyás jelenléte miatt a vers keletkezése márc. 23-26. közé tehető. Itt olvashatjuk a következőt: „Mercuriusunk ilyet is tanít” (Mercurius noster et ista docet). A „Mercurius noster” kifejezés arra

792