Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Vékony Gábor: Ótörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből

VÉKONY GÁBOR

Otörök felirat a homokmégy-halomi honfoglalás kori temetőből

(RÉSZLET)

A magyar ábécé betűsorának alakulástörténetét nélkülözi a szakirodalom. Legutóbb Mollay Károly tett erre vonatkozó megjegyzéseket betűneveink kapcsán, forrásául azonban — szinte kizárólag - csak a Toldy kiadásában meglévő adatok szerepelnek, így a nála megismerhető kép hiányos. A magyarországi (latin) ábécé első teljes feljegyzése 1184-ből származik, itt a betűsor a következő:

ABCDEFGHIKLMN OPQRSTUXYZW

Ezt a betűsort egészen a XVII-XVIII. század fordulójáig használták, eltekintve a w gyakori elmaradásától, esetleg az u mellé betoldott u-től. Ezen a gyakorlaton bizonyosan változtattak a XV. század elején. Első Biblia-fordításunk, az ún. huszita Biblia helyesírása az addigiakhoz képest új rendszerű, ez a rendszer pedig Húsz János 1412 körül írt Tractatusának rendszerén alapszik. E hatás miatt számolnunk kell azzal, hogy a hagyományos középkori ábécé sorrend is változott. Húsz betűsora a következő:

a, á, b, c, c (= cs), d, d' (= gy), e, é, f, g (= j), h, i, í, y, y, k, 1,1' (= 1), m, n, h (= ny), o, ó, p, r, f (= r), s, f, s, ff (= s), t, t' (= ty), v:u, ú, x, j, j (= zs), eh.

A Biblia-fordító betűsora ugyan nem maradt ránk, ismerünk azonban egy XV. századi magyar ábécét, amely teljesen új a hagyományos középkori magyar (latin) ábécéhez képest. Ez pedig a Nikolsburgi Rovásábécé betűsora, amely a hangkapcsolatok jeleivel együtt a következő (az eredeti jelölést használva):

A, eb, ecz, encz, eczk, ecz/ech, encz/ench, ed, and, ey, e, f, egh, eg;, eng, athy, echech, eh, i, ac, vnc, 1, ely, m, en, eny, nye, o, ep, emp, ek, r, fs, e feh, f, eth, enth, v, ew, ee, \fr, s, ej, ejt, e ft, tprus, us.

Vagyis a hangkapcsolatok jeleinek elhagyásával a következő magyar ábécésorral állunk szemben:

a, b, c, cs, d, j, e, f, g, gy, ty, eh, h, i, k, 1, ly, m, n, ny, o, p, k, r, zs, s, t, u, v, ö, ü, sz, z.

A Nikolsburgi Rovásábécét (ezzel az első - mássalhangzókat tekintve - teljesnek mondható magyar ábécét) a XV. század derekán egy kódex első táblájára ragasztott belső borítéklapjára jegyezték fel. Ezen a lapon a „Littere Siculorum...” mellett a „Littere Judeorum et menses” is szerepelnek, olyan kéztől, amelyik első ízben próbálkozik a héberrel, ahogy ugyanez elmondható a rovásjelekről is. Jakubovich szerint a lejegyző nem volt magyar: „a cs hangot diakritikus jelű cz-vel, az s és sz hangot egyformán s betűvel, a zs-t kettős ss-sel vagy sc/i-val nem írta a XV. századi magyar orthographia.

783