Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Nagy Olga: Egy Ezeregyéjszaka-mese népi változatai
A király elűzi a szegényt Láttuk, hogy a két mesemondó nagyon is következetesen építette fel és érvényesítette - e finom eltérések által - különböző koncepcióját hőséről és a királyról. Az első változatban a mesemondó a szegény ember kiűzetését csúfosnak, szégyenletesnek, megérdemelt büntetésnek tartja. S noha a szegény a zsák arannyal távozik, a mesét így fejezi be: „Azér ebbül a kis mesébül arra is reajöhetünk, hogy amég becsületesen élünk, Isten is jobban segít, s embertársunk is jobban becsül”. A második a király becsapását a szegény újabb ügyességének, fortélyosságának tekinti, és ezért a palotából való kiűzetését a zsák arannyal újabb szerencsés fordulatnak tartja. Tehát ebben a változatban az azonos tettet inkább győzelemnek minősíti, hiszen a zsák pénzből még „mái napig is él”, sőt még adott a szegényeknek is. A mese hősének személyén nem esett így semmi csorba, sem a happy enden. * Sok mindent lehetne még elmondani e két változat egybevetése kapcsán. Próbáljuk meg megközelíteni a kérdést: hogyan lehetséges az a kétféle eszmeiség ugyanazon községből, mindössze három év különbséggel, s mindkettő asszony ajkáról gyűjtött változatban? Első változatunkat mesemondónk alig kétszer-háromszor mondta el, így nem forgatta, következőleg nem is „reagálhatta le” hallgatósága tetszését vagy nemtetszését. A mesét tehát nem élő, eleven, hanem „megmerevedett” szövegnek tekinthetjük, amely apjának, Győri Mihálynak század eleji felfogását tükrözi, aki adatközlőnk szerint királyhű, vallásos ember volt. Tegyük hozzá, mesemondónkra sem hatottak az új idők. Kevés adatunk van viszont arra nézve, hogy kik és hogyan járultak hozzá a 2., Sóspál Róza által elmondott változat mai formájához. Nem kétséges, hogy többen is „megforgatták” az elmúlt évtizedekben, hisz adatközlőnk a gyűjtés évében, 1961-ben, künn a mezőn más tréfás mesékkel együtt hallotta. Tehát élő mesemondásról, eleven hagyományozásról van szó. S mivel a mesemondót 2. v. Na, a király már kimondta, ki volt mondva. Megadta neki a zsák pénzt, de aztán ki is kergette a kastélyából. Eridj dolgodra - azt mondja. Aztán elment az ember a zsák pénzzel, aztán élt boldogul, abból megint adott a szegényeknek. S élnek még mái napig is, ha meg nem hóttak. 780 1. v. Na, hogy a fene a te fejedet megegye. Akkor látta, hogy (a szegény) csalfaság- gal élt. Királyi szavamat nem szegem meg. A pénz kezelőinek megparancsolta, hogy egy zsákot tőtsenek meg arannyal, s attól a perctől kitiltotta az udvarból. Amíg igazságosak voltak, szerette őket, de má most láttak aztat, hogy a jólétbe elzabosodtak, elkanászosodtak, hazudni mertek, már többet nem szerette űket. Azér ebből a kis meséből arra reajöhetünk, hogy amég becsületesen élünk, Isten is jobban segít, s embertársunk is jobban becsül.
