Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Kurucz Gyula: Kelet és Nyugat határán XVII.

lyen furcsa, hogy a legtöbb szélsőséges elképzelés mindig arra épít: a többség majd hallgat, lapít - mennyire a „képviseltek” lebecsülésére épül ez, milyen antidemokratikus!)

Hihetetlen felelősség a sajót szabadsága. Lehet ezen lovagolni, lehet egyoldalúan felfújni - ám ha a sajtó bármilyen nagy része csak a szabadságról papol és a demokráciát nem szolgálja, akkor szabadsága csupán megszerzett privilégium, semmivel nem több.

December 24-én a gyerekekkel fölmentünk a Várba. Egyrészt, hogy a reménytelenül lapos Berlin után végre panorámát, tágasságot lássunk, másrészt, hogy a kicsikbe újra csöpögtessünk egy kis történelmet. Megvettük minden nagyobb lap karácsonyi számát.

Otthon attól kezdve habzsoltam az újságokat. Örültem, hogy legalább az ünnepre békésebb hangot ütnek meg, hogy a szeretetre, az összetartozásra emlékeztetnek, hogy a család megint helyet kap bennük. Mindaddig örültem, ameddig a Magyar Hírlap óriási (költségű) különszámába nem botlottam. Lassan, cikkről cikkre hűlt meg bennem a vér. Idézetek: „Országszerte oda a nyugalom, tombol a hisztéria. Százezreket aláz meg naponta a félelem, milliók éheznek...”, „önmegvetésből eredő idegengyűlölet”, „kinevezett idegenek - színes bőrűek, zsidók, a cigányok”, „a gőg hidege”, „gyűlölet”, „gyűlölet”, „gyűlölni”, „gyűlölködésre”, „düh”, „sértett neheztelés”, „bűnösök”, „bűnhődés”, „vádolj”, „vádló szenvedélyed”, „vádlottakra”, „gyűlölködésre”, „zagyvarágalmak”, „ellenség”, „nagynacionalisták”, „újprimitív”, „kisebbségi zavarai”, „csatlóstréning”, „alattvaló”, „ellenség”, „gyűlölködés” (az utóbbi 21 kifejezés egyetlen cikken belül), „populista diktatúrák”, „demagógok”, „populista diktatúra”, „Magyarországon ezért előbb-utóbb újra felfeszítenék...”, „minden hájjal megkent politikusok”, „többi féreg”, „svábbogarak”, „férgek”, „féregevők”, „féregeledelek”, „aljasság gyűlölete”, „aljasságok”, „gyűlöletes”, „fenyegető gyűlöletes feketeség”, „legitimációs bizonytalanság'’, „kormánypárti populizmus”, „kormányellenes populizmus”, „ásatag rasszizmus”, „nacionalista hangoskodás”, „marakodás”, „politikai kontárok”, „populista ár”, „politikai közösség elveszítette önbecsülését”, „A kelet-európai embernek szabadon, piacgazdaságban élni olyan, mint a poshadt vizű, békanyálas mesterséges tóban nevelkedett pontynak kiúszni a tiszta...” - Nem folytatom.

Karácsonykor anyám nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük. Összejött a rokonság, sok volt a kisgyermek, a Jézuska ajándékot hozott mindenkinek a SZERETET ÜNNEPÉN. Magyar Hírlapot nekem - és tízezreknek. A családtagok gyorsan eldobták az újságot: kitől is várható el, hogy ilyenkor csupa szörnyűséget, dühöt, gyűlöletet „fogyasszon”? A normális ember félrelöki az ilyen ünnepi olvasnivalót. De ki az, aki egy szorongatott nép karácsonyára ilyen fojtogató, elmeszesedetten gyűlölködő, fenyegető összeállítást készít?! Mekkora emberi defekt, örömre, békére való képtelenség kell ahhoz, hogy KARÁCSONYRA ilyen üzenetet küldjenek emberek otthonába?! Úgy vélem: nem elég magyarázat a hatalom beteges akarása, az még belefér a hatalomfixált pártok természetrajzába, akik mindig és minden áron csak a másik bukását, púsztulását akaiják - kerül, amibe kerül. S kerül, akiknek kerül. Engem a karácsonykor kénkövet okádó emberek lelkülete izgatna inkább - ezúttal a megrendelők oldaláról. Azok oldaláról, akik mindezt megfizetik és

736