Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút
nek a nyakán lefittyedt a fiatalságát meghazudtoló tokaránc. Vagy két hétig még tartott az SS-vircsaft, a magyar katonával SS-legények is be-besomfor- dáltak, bizalmatlanul fürkészték a tagok fizimiskáját, végigmentek a névsoron. Egy ilyen alkalommal az SS belebök a listába, kipécéz egy-két német hangzású nevet. Megkérdezték a foglalkozásukat. Az enyémet is - megint.- Irodára! Hogy-hogy nem, Tiborral bennünket kettőnket szúrtak ki megint; neki a foglalkozásán, nekem a nevemen akadt meg a szemük. Ugyanaz az SS-főhadnagy fogad, akinek lejelentkeztem a kitörés napján.- Nehmen Sie Platz, bitte. Székkel kínálnak. Széken ülni: mennyei fényűzés! Szívélyes és barátságos. Pergő társalgás. Mindketten tudunk németül és mérnökök vagyunk.- Hack? Az apja is? Hát hová való az apja: kivándorló?- Nem, kérem: erdélyi szász. Mária Terézia óta... —- Birodalmi német? Nem birodalmi...? Ostobaság: akárhol élnek, a szászok valamennyien birodalmiak és akkor ivadékaikat is megilleti: ugyanazok, birodalmiak. Cigarettáznak az urak? - Felkattan az odanyújtott birodalmi ezüst cigarettatárca. — Gyújtsanak rá. Megköszönjük, rágyújtunk. Mélyre szívjuk, az orrlikainkon eregetjük nagy élvezkedve a füstöt.- És a kollégája? Ugyanúgy beszél németül?- Akárcsak én.- Felelőtlen pocsékolás. Fiatalok, műveltek, mérnökök, birodalmi németek. Mit keresnek ebben a csürhe társaságban?! Mi hajlandók vagyunk seg- teni, kettejükön áll, hogy elfogadják-e. Azonnal kapnak egy jó vacsorát. Beöltöznek. Mától fogva mind a ketten mérnökkari tisztek a Birodalmi SS kötelékében. Odajönnek, ahova mi megyünk, fényes karrier nyílik önök előtt, arany élet. Körleteket, kaszárnyákat, erődítéseket terveznek, lesz fegyverük is, gépkocsijuk, mindenük. Tabula rasa-t csinálunk, új életet kezdenek; lerúgják ezeket a rongyokat, mindenki elfelejti, honnan indultak, mi is. Úri becsületszavamra...! Nincsenek hátsógondolataink: tisztességes ajánlat.-Herr Oberleutnant... - Ne! Ne mondjanak most semmit. Egy nap gondolkozási időt adok. Ha ráállnák, holnap már robognak a hátországba. Gyöngyélet kezdődik. Jelentkezzenek és máris áll az alku. Ha nem jelentkeznek, maguk látják kárát. Végeztem. Az SS-Oberleutnant felpattant, mi is. Végeztünk. Nem tettük megfontolás tárgyává, nem is latolgattuk, nem adtunk alkalmat neki, hogy leereszkedő mosollyal az orrunk elé tolva felkat- tantsa birodalmi ezüst cigarettatárcáját; összemosolyogtunk Tiborral - nem gondoltam, dehogy is gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára - elvezette az őr, hallottam, ahogy a zárka ajtaja rácsapódott, míg én felfele caplattam, a harmadikra. Bedörrent mögöttem és visszaültem a szalmazsákra. Hallgatásba burkolództam, de a cigaretta-hiénák megérezték rajtam a szagát. Sötéten méláztam. Valaki, nálam vakmerőbb, elvtelenebb, holmi izom- desperádó: ki tudja, tán elfogadta volna az ajánlatot, hogy ott rúgja fel az íratlan szerződést, ahol a legkedvezőbb; tán keresztülvág a tűzözönön s aztán 725
