Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Határ Győző: Életút

és hosszú generálpauzákkal érzékeltette, miheztartás végett, hogy „Intézetvezető a lefogott rabbal nem beszél”. Nagyapa lévén, már hatvan fölött járt s alkalmasint a kor velejárója lehetett, hogy így atyáskodott; egész magatartására az volt a jellemző, hogy adott szerepében feszengve - a Jóság önmegtartóztatása volt. Ám ha ő „megtévedt gyerekembemek” nézte a sok fiatalt a fegyintézetben, nem úgy Spoíner Ödön százados, aki hivatásos katona volt: gyomorbajos képű, sovány effendi s ahány kiskatona lebukott újság-vagy-le- vélcsempészésért, az mind az ő műve volt. Hogy a nevelése tette ezzé avagy hitt a hitleri „titkosfegyverben”? Nem tudom. Szerencsére az ő kezét is megkötötte a Szabályzat s így be kellett érnie azzal, hogy mint a jól megkomponált oltárképen, a Jóság ellenpáija gyanánt a Gonoszság Önmegtartóztatása legyen. Tehette volna, de nem akadályozta meg, hogy a börtönt elárasztották a csomagokból kikerülő finom ingek-pizsamák, meleg holmik, vatelinos télikabátok, a délvidékiek sújtásos halinabundái s ez ellen sem a szerbfaló Kovács főtörzsőrmester nem tehetett semmit, sem a Titkos, Illegális és Kaporszakállú Kollektíva. S amilyen mértékben hanyatlott az érdeklődés a tételes marxizmus iránt, oly mértékben nőtt a lázas várakozás: minden szem a Keleti Frontot figyelte, ronggyáolvasták a„sündisznóállásról”, az „elszakadó hadmozdulatokról” szóló hadijelentéseket; s minthogy a nyugati szövetségesek valahol Szicíliában még messze jártak, nekünk nyilvánvaló volt, hogy csakis a kelő nap fényében fürdethetjük arcunkat, onnan a fény, onnan a szabadság: ex Oriente Lux.

S nem is csupán mert a marxista romantika ott dobolta a fülemben a magáét, hanem mivel a józan számvetés is ezt adta ki: a szabadság - a Vörös Hadsereg. Elvörösödtem érzelmileg, olyan verseket írtam, olyan „bordalokat” rögtönöztem, amelyek felelkeztek a fiatalok váradalmaival s ha meg is hökkentette őket a forma - maga az, hogy „nagyapó” egy-húron pendül velük, spontán tetszést aratott. Az .Ágyútűz Keletről” című apróság - amelyet „Lin- denberger fogházigazgató úrnak” ajánlottam dacos „szeretettel” jóllehet a címzett sohasem kapta meg — utóbb megjelent szerencsétlen sorsú kötetemben... - íme:

Láss kutyát, a Hűség; láss leányzót ölbeillőt és nagyon hiányzót csecsemőt, ha szopni küldi ajkát s himbálódzó cseccsel, rá a dajkák- vagy az se szép, csak százezer hasonlat: hadd essek én fehér papírlapomnak hogy száz anyámnak életem köszönve szíven találva, szent papírözönre NAGYBETŰT! Vörös betűkre tűzöm a Zászlót! neveltem ágyútűzön Szpartakusztól veszem színét halandó ezer nyelvén szól zászló-eszperantó:

MENNYBOLTOMAT! az öt világ fokára- onnan néz le rátok és rám nemsokára

(1943. okt.)

715