Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
MÁTYÁS Hát itt állok meztéláb, hölgyek és urak! Miközben annyi dolgom volna. Nagy ügyek várnak távol, hiszen tudják, és engem ilyen kis viadalokra isztikélnétek holmi oroszlánnal. Ki hallott még ilyet! BEATRIX Csak semmi szózat, gyerünk felség, gyerünk! MÁTYÁS Csak tán nem megyek mezítláb egy oroszlán, sőt két oroszlán ketrecébe, akik közül egyik nyilván a király, a másik meg a királyné. Kegyelmed mit szólna, ha egy király mezítláb jönne a palotába egy hölgy, a királyné és trónusunk elé! TEPSIFALAT Ni a góré oldalán! Esküszöm egy bőregér szárnya leppeg ott! Milyen óriási denevér! (Végre kipattanhat Kóró, már rohan is eléjük.) Jó ég, mintha parittyából! KORÓ Bizony, parittyából. Felség (liheg) a határainkon hatalmas langalé- ta had! Birtokainkat el akarják venni! MÁTYÁS Ezer ördög és ötszáz vakondok! Négybe aprítom őket menten! KÓRÓ Úgy van felség, szépen négybe, hogy mind északra és délre, mind keletre és nyugatra is jusson. Úgyis kéne nékik mind a négy világtáj! MÁTYÁS Mozsárba töröm, szélbe szórom őket! (nyilván tréfásan) KÓRÓ Meghintjük jó kis borssal, sóval, paprikával! TEPSIFALAT Uramisten, sejtettem én, hogy éhesek! BEATRIX No, készítsünk eledelt Tepsikém, tarisznyájuk fel őket pogácsával! (súgva) Gyorsan átöltözni, aztán a nyomukba! (hangosan) No ezt megúszta, Mátyás! (Kilibegnek) (Kis csend..) ELSŐ OROSZLÁN Integettem felség, hogy jöhet nyugodtan! MÁSODIK OROSZLÁN Majd leszakadt a mancsom, felséges király! (Ledobják a bundáról a fejrészt.) MÁTYÁS Hát ti... (maskaréták!? Ahogy az iker-ördögök dalolják. Farsang van e tájakon, valami nyári farsang? Beatrix tréfája? Vagy valami bolond- óránk ismét? ELSŐ OROSZLÁN Bi z’ úgy néz ki minden! Mert ugyebár mi ketten... MÁTYÁS (szavába vág) Legalább az álorcátok volna már őszinte! De az is csak döglött oroszlán! (mosolyog) KÓRÓ Á, nem tudnak ezek egy döglött oroszlánnal azonosulni, felség. Nem vette még észre: sehol egy törvényes maszk az egész palotában, mióta felséged elment... MÁTYÁS Bolondórák, bolondórák... csodás diákcsínyek... idézzük ifjú éveinket, hanem előbb még nézzünk dolgaink után... ELSŐ OROSZLÁN Az úgy volt felség, hogy Velence ura két oroszlánt küldött... MÁTYÁS Ej, nincs időm most Velence urára, amikor a langaléták várnak! MÁSODIK OROSZLÁN Legalább azt mondják már meg, lehetséges-é, hogy álmunkban fejünkre koppan egy dió és amikor megébredünk... (Fejét tapogatja.) KÓRÓ Nincs időnk a kókuszodra, öcs- kös! Sipirc, sipirc, ti oroszlánok! Toljátok ki a taligátokat! (Elhúzza a reteszt, azok kiszaladnak, s miközben szedik a sátorfát, az egyik felsóhajt) ELSŐ OROSZLÁN Hej, sose tudjuk meg komám, hogy álmunk igaz volt- é? Csak a dudor marad! (Fejét tapogatja.) (El.) , MÁTYÁS Méghogy a langaléták! (Egészségeset, hosszút nevetnek, mint valami kópék.) Most pedig: a kis csapattal vissza Kolozsvár felé... a nagyerdőn át - hazáig... (Befejező rész a következő számunkban) 703
