Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
TEPSIFALAT Jó ég! Két oroszlán! (Rémült. Csak most ment közelebb.) BEATRIX (ábrándosán) Két velencei oroszlán. Mily dicső állatok! TEPSIFALAT (félre) Az, hogy a rosseb! (hangosan) Megkínálom egy kis cukorral! BEATRIX Nem ló az, hogy cukrot fogadjon el: büszke jószág! TEPSIFALAT A ló is van olyan büszke! Kinek-kinek a maga méltósága, felség! BEATRIX Nagyokos vagy, te asszony! TEPSIFALAT Hát nem? Más a sas lassan szálló méltósága, ott fönn, mint lent a rohanó szarvasé. De a sas az égen éppúgy kikerüli a sötét felhőt, ahogy földön a szarvas is a nagy fát. Egyiknek sem rangol aluli... BEATRIX Hogy felvágták a nyelved! No vidd csak a cukrod, úgyse eszi meg! TEPSIFALAT (konokul) Egyetek, édes lelkeim! No csak ezt az egy szemet! (A rácstól közben el-elkapja a kezét.) BEATRIX Ezek királyi pecsenyéhez szoktak! TEPSIFALAT (diadalmasan) Ahhoz képest nézze csak, hogy nyalják felséges szájukat... ízlik nekik az én koszos cukrocskám, ami a zsebemtől szurtos! BEATRIX (nem akarja látni) Díszes ketrecet kell csináltatni nékik. TEPSIFALAT Jó, majd felveszem estélyi ruhámat, (gúny) BEATRIX Ne szájalj Tepsi, hallod-e?! TEPSIFALAT Jönnek! BEATRIX Kicsodák? TEPSIFALAT Őfelsége és uram, a bolond báró! (Azok gyorsan odaérnek.) MÁTYÁS No, kiszellőztettük kicsit a fejünket! BEATRIX (durcás) Tudom én, mért szökött meg. MÁTYÁS Ugyan már, édes galambocs- kám, már hogy szöktem volna! BEATRIX (makacsul) Megszökött, hogy ne kelljen válaszolni... MÁTYÁS Méghogy válaszolni... amikor még a királyok unalmas leveleit is megválaszolom valahányszor! (Apró szünet.) BEATRIX (merően, „vadmacskásan”) Szeret vagy nem szereti MÁTYÁS Már hogyne szeretnélek! BEATRIX (kicsit sandán körülnéz) No akkor bizonyítsa bé! KÓRÓ (aki eddig árgus szemmel figyelt, neje nem kevésbé) Felség, megyek, megnézem: van-é futárposta? MÁTYÁS Eredj! (halkan) De siess! (Kóró csippent szeme sarkából, elmegy, de mi látjuk: a góré sarkához lapul.) BEATRIX No ha szeret, ha annyira szeret, kérem, bizonyítsa! (Közben Tepsifalat sem akar tanú lenni, észrevétlenül a góré másik sarkához húzódik. Kóró nem látja meg.) MÁTYÁS Hozattam néked gyémántos ruhát Albionból! Itt volt Európa minden szabója... BEATRIX (legyint) Nápolyban is volt ilyen ruhám! MÁTYÁS Tudós társaságot hívtam udvaromba a kedvedért... BEATRIX Saját kedvéért is. Kevés! MÁTYÁS Hívattam dalmát ötvöst, görög fűszerest, germán takácsot, frank szakácsokat! BE ATRIX Szerecsen törpét sem hozott! MÁTYÁS Az úton a hintóból kiesett. De színes üvegből van minden ablakunk! BEATRIX A toronyóra láncát se hozta le! (vállat von) MÁTYÁS Am a csillagokat is megolvastam, ezzel a tíz ujjammal! És mint jó lakoma után, meg is nyaltam minden körmöcskémet! BEATRIX Semmiség! Ösztövér lakomák ezek! MÁTYÁS (először döbbent) Semmiség? Ösztövér lakoma? Magasságos mennybolt! Te asszony, mit akarsz még? (el van hűlve) (Kis csend.) BEATRIX Énérettem menj... (elhallgat) MÁTYÁS Hová? Én a jéghegy csúcsára is! Szavamra! BEATRIX No nem! Csak ide... MÁTYÁS Hová? BEATRIX Az oroszlánketrecbe. (Kis csend.) MÁTYÁS A jéghegy csúcsa, szavamra, sokkal veszélyesebb. (Fejét vakarja.) 701
