Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
na — kisebb gólyalábakon — a nyomában. Balról lélekszakadva berohan Lungupung tábornok is.) LUNGUPUNG Felség, nagy a baj! NEVENINCSEN Te gyalogos tábornok, először is segíts le a nyeregből. LUNGUPUNG (félre) Hát ha nincsen szolgád! (hangosan) Igenis, uram. (Le- segíti.) NEVENINCSEN Várj! Te ott... Adj jó zabot pompás paripámnak! (Az egyik katona zabostarisznyát köt a gólyalábra.) Most beszélj tábornok! LUNGUPUNG (rémült) Feltámadt Mátyás, a magyarok királya! NEVENINCSEN Tudtam én, hogy feltámadásra kerül ez a Mátyás, fene a jó dolgát! A nagy királyok sose halhatnak meg, Lungupung! (Nem kétséges, hogy magára gondol.) LUNGUPUNG Felséged e hírtől meg se szeppen? NEVENINCSEN Ejnye! Még jó is, hogy feltámadt, legalább lesz méltó ellenfelem! (Apró szünet.) Egyébként miket mesél a kémünk? LUNGUPUNG Nem bíztam senkiben, magam néztem utána. A régi nóta, felség! NEVENINCSEN Miféle régi nóta!? LUNGUPUNG Ismét a langalétákról fecsegnek. (A másik bámul.) Tudja, arról a vad, ellenséges népről, amelyik nem létezik. NEVENINCSEN Nem létezik? (Elnyújtva.) LUNGUPUNG Nem hát. így old kereket a király, ha a neje túl sokat nyag- gatja. Nem emlékszik, felség? Annak idején sokszor jelentettem. NEVENINCSEN (fejére csap) Hát persze! Még dühöngtem is, hogy nékem nem jutott eszembe! LUNGUPUNG Hisz felséged özvegy! NEVENINCSEN Özvegy, özvegy, ej, másfelé jár a kerekem, te ostoba. Várj, gondolkodjam. Hessentsd csak el az orromról ezt a legyet! (Amaz elhessenti.) A fülemről is. így nem tudok gondolkodni! (A másik hessent.) LUNGUPUNG Felség, jelentem: a szája sarkában is van egy; mit csináljak véle? NEVENINCSEN Azt már le is nyeltem. De mért kérdezed, amikor el is hessenthetted volna? LUNGUPUNG Mivel némán gondolkodott, felség, így a légy akár maradhatott is volna. NEVENINCSEN Igazad van, fene a dolgodat! Hajts ide egy legyet, hogy kényszerüljek némán töprengeni, különben mindig jár a szám. (Lungupung hajtja.) LUNGUPUNG Oda, oda legyecske! Hé, legyecske — meditációra! No, most csukott szájjal töprenghet, uram. Egy légy vigyáz a némaságra, felség. Mindig egy óriási légy! (Hapták. Az töpreng.) NEVENINCSEN Phü! A trécselő, pletykás asszonyokat kéne így büntetni, ahogy én jómagámat szoktam! Megvan az ötlet, Lungupung! LUNGUPUNG Tehát feltámadás miatt elhalasztjuk Pöszméte várának ostromát. (Hapták.) NEVENINCSEN Méghogy elhalasztani! (Homlokára üt.) Most koppant le éppeg a dió! (A másikra bámul.) Hogy is híjnak engem, te Lungupung? LUNGUPUNG Hogy-hogy hogy? Hát Őfelsége Nevenincsen király! NEVENINCSEN Csak voltam, tralla- lallala, csak voltam, trallalallala! (Táncol örömében.) LUNGUPUNG Hogy-hogy csak volt, felség? NEVENINCSEN Vegye tudomásul minden alattvalóm, kidoboltassék, völgyön és hegyen, hogy én mától kezdve nem vagyok senki más, mint maga Langalét. A vad és dicsőséges Langalét király! Erted-é? Langalét az orrom, a szám, langalét minden porci- kám! És te sem leszel többé Lungupung! Nemesi utónevet adományozok! (Fakardjával jól hátba vágja.) LUNGUPUNG (Köhögve) Mi lesz az, felség? NEVENINCSEN (Mostantól kezdve Langalét) Lungupungu! Ismételd: Lungupungu! LUNGUPUNG Lungupungu! LANGALÉT Még, még! Járj körbe és vésd észbe: Lungupungu! 693
