Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondériák vagy: a magát védő szobor (regejáték) I.
ELSŐ FELVONÁS Udvar. Fű. Kukoricagóré. Kémények. Háztető. Falak. Tornác. Ajtók, ablakok. Oszlopok. Majd mindez játszik, olykor egy időben. Később az udvar minden pontja más és más teret s időt jelent, persze más országot is. Balra a háttérben homályosan egy lovas szobor körvonalai rajzolódnak ki; de azért jól észrevehetően. Most még egy lélek sincs sehol. Hirtelen a térségen átszalad Dirdum- Durdum, az ikerördög. Színes szalagok kötik őket össze, de oly módon, hogy még foroghatnak is, anélkül, hogy egymás kezét fognák. Jelképes sziámi ikrek ők. Ugyanakkor e páros figura a bohócjátékok ismert alakja is. Olyanok, mint az „egypetéjű” ikerszavak a nyelvben: csigabiga, lári-fári... A szöveget egyszerre vagy felváltva mondják. Mikor hogy jön ki jobban a lépés. Minden a ritmus dolga. Dirdum-Durdum kezében egy-egy tarka, színes kockás aprócska lobogó. Sportzászlóra hasonlít, benne a betűk fóstve vagy hímezve; mintha klubok nevei volnának. QTC, XTC, YTC... (FTC nincs! Semmilyen ismert sportklub kezdőbetűi.) Lobogtatják. DIRDUM-DURDUM Nagy a tét! Nagy a tét! Télen-nyáron maskarét! Kézben lengetjük a tétet! ígyen tengetjük a létet! Nagy a tét! Nagy a tét! Télen-nyáron maskarét! Én vagyok a Dirdum! Én vagyok a Durdum! Mi vagyunk a Dirdum-Durdum! Fussunk Dirdum! Fussunk Durdum! (Elfutnak. Jön Baljántalján jobbról, balról pedig Furfangosi.) FURFANGOSI FORTÉLYOS GÚNÁR (a továbbiakban csak Furfangosi) Jó, hogy látlak Kolozsváros szobrásza, Baljántalján, jeles öntő és fúrfaragó mester! BALJÁNTALJÁN Jó, hogy látlak, Furfangosi Fortélyos Gúnár, híres-neves kolozsvári bíró! (Lapogatják egymás lapockáját.) FURFANGOSI Nem szaporítom a szót, Baljántalján. Azt a lovas szobrot onnan (a háttérbe mutat) elkén rögvest takarítani! BALJÁNTALJÁN (fejét vakarva) Ledönteni? Á, én ilyesmit nem vállalok! Művész vagyok, bíró! (Kihúzza magát.) FURFANGOSI Nem úgy te... úgy, hogy ne legyen nyoma. (Bizalmasan.) BALJÁNTALJÁN (elhűlve) Tán beolvasztanád? Ejsze, bronzfülönfüggőket csináltatnál belőle kis nejednek... Ba- badagának? Na én abba nem megyek bele! FURFANGOSI Ejnye, valahogy simábban kéne azt megoldani. (Dörgölődzve, ujjával pénzt mutat.) BALJÁNTALJÁN Hisz nemsokára ide jönnek a háromcsászárok és királyok, városvi zitába, s akkor megkérdik: na hol is az a hirehedett szobor? (Engedne is, nem is.) FURFANGOSI Kisebb gondjuk is nagyobb lesz! Meg aztán honnan tudnák ők, hogy volt itt szobor? Különben se Mátyás szobra miatt jönnek, hanem hogy lássák: békében él-e itt a nép, s meg van-é elégedve? Azt meg szobor nélkül is látják! (Büszkén.) BALJÁNTALJÁN Ejnye, már bíró uram, végtére is mi bajod néked e nevezetes szoborral? FURFANGOSI Nem látod? Eltakarja a hivatalomat! BALJÁNTALJÁN Vagy éppeg, hogy kiemeli! (Rábámul, merően.) Mondd meg az őszintét, te bíró! S akkor tán még segítek is rajtad! FURFANGOSI Na megmondok én kerek-perec. Ez a Mátyás király nem hasonlít énrám! (Kis csend. A másik hosszan bólogat.) BALJÁNTALJÁN Ühüm. Ez már igaz... No ezen tán tudnánk segíteni! FURFANGOSI No ugye! Jó pénz üti markod! Hogyan gondolod? BALJÁNTALJAN Hát... két módja is van annak. FURFANGOSI Egyet, de jót! Halljam! BALJÁNTALJÁN Kegyelmed elmegy a sebész-kirurgushoz s megoperáltat677
