Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

első titkárának és a legfelső tanács elnökének a posztja korábban a grúz nemzetiségűeket illette meg, most viszont mindig az abházoké.

N. Lakóba még 1925-ben megjegyezte, hogy Abháziéban a vezetői posztokra való jelölésben egyoldalúság mutatkozik: „A harmadik hiba lényege az volt, hogy a vezető munkatársak összetétele nemzeti hovatartozásukat illetően nem volt eléggé szerencsés... Kezdték mondogatni, hogy Lakobában, egy másikban, egy harmadikban még ki tudnának egyezni, ám nem értenek egyet azzal, hogy Abházia teljes vezetése kizárólag abház kézben legyen.” (Említett könyv, 178. 1.)

S ezt N. Lakóba mondja, annak ellenére, hogy az apparátus munkatársai között több volt az orosz és a grúz, mint az abház. Kijelentése a vezető állásokra vonatkozik, amelyekre könnyebben került az az 568 abház és az a 2059 orosz, mint az 1240 grúz. Érdemes megemlíteni, mit mondott N. Lakóba annak ürügyén, hogyan jelentek meg a grúz vezetők közbenjárására az abház képviselők a magasabb fórumokon még 1922-ben: „Grúzia felajánlja nekünk a képviseleti helyek egyharmadát. Lehet, hogy a Központi Végrehajtó Bizottság normái szerint nem kapnánk annyi helyet az Osszorosz Központi Bizottságban, most viszont Grúzia közreműködésével teszünk szert ezekre a helyekre, és Esba elvtárs képvisel ez ügyben bennünket. A Föderatív Tanács helyeit illetően Grúzia önkéntesen és jóakaratát kinyilvánítva átadja nekünk helyeinek egyharmadát.” (Említett könyv, 35. 1.)

Furcsán hangzanak a „Levél” alábbi sorai: „A fiatal és nagy jövő előtt álló abház származású párt- és komszomolmunkások kötelesek megtanulni grúzul, hiszen ettől függ a jövőjük.” Különös, mert ismeretes, hogy Abháziéban nem csak egy abháznak, de egy grúznak vagy akármilyen más nemzetiségű állampolgárnak a karrierje is csődbe jut, ha nem tud... oroszul.

Meglep a következő mondat is: „A felsőfokú oktatás grúz nyelven az Abház ASZSZK felsőfokú oktatási intézményeiben a grúz nemzetiség előjoga lett.” S példaként a Grúz Szubtrópusi Főiskolát hozzák fel Szuhumiban. Először is, ez a főiskola az egyetlen ilyen Grúziában, s nem csak Abháziét, de az egész szubtrópusi zónát kiszolgálja. Másodszor: a grúz nyelven való oktatás a grúzok előjoga? Talán valakit is gátolnak abban, hogy grúzul tanuljon? Talán a „Levél” szerzői azt akarták ezzel mondani, hogy Abháziéban nincs abház vagy orosz felsőfokú tanintézet, s nincs hol tanulni az abház újaknak? De hiszen létezik a Makszim Gorkij nevét viselő abház egyetem! Azonkívül érdemes feltenni a kérdést, hány egyetemi hallgatója kell hogy legyen a 83 ezres lélekszámú népnek? Az abház egyetemen és a szubtrópusi főiskolán több mint 6000 diák tanul. Betölthetnék-e kizárólag abházok ezt a keretszámot? Még ha figyelembe is vesszük, hogy Grúziában a többi köztársasághoz képest a legmagasabb a diákok százalékaránya, ez még akkor sem haladja meg a 2%-ot. Ebben az esetben az abház népre legfeljebb 1660 egyetemi hallgató jutna, s nem 6000, de még 2000 sem.

Az „Abház levél” szerzői azt igyekeznek elérni, hogy Abháziéban mindennemű ügyintézést, tanácskozást és ülést orosz nyelven folytassanak. Miért követelik azonban azt, hogy ugyanígy legyen Tbilisziben is? Nem tetszik nekik, hogy „bármilyen ügy intézése kizárólag grúz nyelven történik.” Az igen tisztelt szerzőknek a figyelmébe ajánljuk, hogy amikor abház elvtársakat hívnak tanácskozásra, mindig tekintettel vannak arra, hogy azok, bár meg642